A pueblo indiánok

Fülszöveg

Új-Mexikó hivatalos beceneve Land of Enchantment (Igézetes Föld). Vajon milyen alapon sajátítja ki Új-Mexikó azt a díszítő jelzőt, amely igazában az Egyesült Államok Southwestnek (Délnyugat) nevezett részét illeti? Még ha az egészen szoros értelemben vett Southwestről, a terület szívéről, a Four Corners (Négy Sarok - ahol négy állam határa találkozik) vidékéről beszélünk is, Arizona, Utah és Colorado szemernyivel sem marad el mögötte természeti szépségben, érdekességben. Észak-Amerika leglátványosabb területe ez, sokak szerint a világon nincs párja.
Négyezer méteres, fenyőkoszorús, hófödte hegycsúcsok tőszomszédságában színpompás sivatag, a Painted Desert (Festett Sivatag). Nem messze tőle húzódik a leírhatatlan, lefényképezhetetlen természeti csoda, a Grand Canyon, amelynek másfél kilométeres mélyén 1700 millió éves fekete sziklák között tajtékzik a Colorado folyó iszaptól vörös vize. A Grand Canyontól északkeletre, alig három óra autójárásra tör a magasba a Rainbow Bridge (Szivárványhíd) karcsú sziklaíve, amely alatt kényelmesen elférne egy tízemeletes épület. Nincs az az ember emelte diadalív, amely hozzá fogható lenne. És ez így is illő, hiszen Utah kanyon-labirintusának a bejáratát őrzi. Alig száz kilométernyire kezdődik a számtalan vadnyugati film táji főszereplője, a Monument Valley (Emlékművek Völgye). Valóban, mintha a titánok emlékét idéznék a hatalmas, magányos sziklaalakzatok, amelyek büszkén törnek az ég felé a zöld jukkabokrocskákkal pöttyözött, rőt homoktengerből. Délre, a Painted Desert túlsó oldalán terül el a Petrified Forest (Kővé Vált Erdő): a fáit nem fenyegeti erdőtűz, hiszen hosszú évmilliók alatt szivárványszínű féldrágakövekké alakultak.
A Természet azonban - mint minden művész - nemcsak aprólékos munkára képes, olykor temperamentumos megnyilvánulásokra ragadtatja magát. Csak másodpercekre lehet szüksége egy szomszédos látványosság, a Meteor Crater (Meteor Kráter) létrehozásához: odavágta egy kis üstökös magját, és máris elkészült a több mint 1200 méter átmérőjű és 171 méter mély, tál alakú medence.
Ilyen természeti ritkaságok után szinte szóra sem érdemesek a síkságból kiemelkedő, függőleges falú, lapos fedelű sziklafennsíkok, a mesák (spanyol - asztal) és a kisebb-nagyobb kanyonok labirintusai. Pedig nemcsak festőiek ezek, hanem titokzatos világot rejtegetnek. A Soutwesten ugyanis nemcsak a Természet alkotásai keltenek bámulatot.
Ezen a területen, ahol a látványos színtér mostoha éghajlattal párosul, az ember is megmutatta, mire képes: itt alakult ki az észak-amerikai kontinens legfejlettebb indián kultúrája.
A letelepedett indiánok konok akarattal, fáradhatatlan munkával és gyermeki szeretettel termővé tették a sovány földet, és csodálatos emlékeket hagytak hátra. Méghozzá nem a világ többi részén szokásos emlékeket, amelyek elfeledett istenek és zsarnok uralkodók egykori dicsőségét hirdetik. Ezek az indiánok nem ismerték az emberek közötti egyenlőtlenséget - vezetőik voltak, de elnyomóik nem. Hivalkodó palotákat és templomokat nem emeltek, de ők építettek a világon először - úgy ezer éve - több emeletes "társasházakat". A művészetük szintén a mindennapi élet szebbé, kellemesebbé tételét szolgálta.
A leszármazottaik ma is ott élnek. A megismerkedés velük: életmódjukkal, életszemléletükkel, történelmükkel, ősi kultúrájukkal még a páratlan természeti szépségeknél is maradandóbb élmény. Annyira az, hogy szeretném megosztani a kedves Olvasóval is. Vissza