A primadonna pianínója (aláírt példány)

Fülszöveg

„A végső szót Kodály Zoltán mondta ki, azon a délelőttön, amikor a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola zenei tagozatú osztályának földszinti ablakán »belibbent« a Bors Irma által tartott énekórára. A tanárnő szolmizálást vezénylő keze a meglepetéstől megállt a levegőben. Jöttek hozzá máskor is látogatók a Kodály-módszert megcsodálni, de csak az ajtón keresztül. Először nem is akart hinni a szemének. A gyerekek vidáman fújták tovább a dó-ré-mi-fát, míg végül is a leghátsó padban lecsücsült vendég csendet kért.
Egymás után szólította maga elé »a jövő zenei reménységeit Mikor Pinczési Juditra került a sor, röpke szünetet tartva háromszor is énekeltette.
- Neked abszolút hallásod van - mondta. - Tanulsz valamilyen hangszeren?
- Igen, zongorázni - jött a válasz de én költő akarok lenni.
- Az se olyan nagy baj - mosolygott a kedves, kópés arc -, de addig is gyakorolj sokat a zongorán."
Hogy aztán hogyan jutott zongorához a korán elhunyt nagy reménységű költő, Pinczési Judit a jótét lélek kiváló színésznő, Mezei Mária közvetítésével, és ki is volt a primadonna, minden idők legszebb Csárdáskirálynője, akinek a pianínóján gyakorolhatott, megtudhatjuk Csizmadia r Eva legújabb kötetéből. Az ő múltba vesző alakjuk mellett a szerző elbeszéléseiben felidézi szülővárosa, családja, művész ismerősei (Zerkovitz Béla, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Gobbi Hilda, Amerigo Tot stb.) kedves-humoros történeteit is. Vissza