A presztizs

Előszó

Szerző e könyvében arra szeretné a gondolkodók figyelmét felhívni, hogy a presztízs nem logikai, nem erkölcsi, nem esztétikai, hanem lélektani, szűkebben meghatárolva: társadalomlélektani tünemény, mely a logikushoz, erkölcsöshöz, esztétikushoz, hasznoshoz éppen úgy tapadhat, mint azok visszájához. Úgy véli a szerző, hogy a személyi-nek ily sajátlagos társadalomlélektani hatását nem tisztáztuk és nem is fogtuk fel helyesen, ha - mint Simmel teszi - misztikus, benrejlő okokból származtatjuk, hanem, hogy e hatékonyság - mely leginkább a szinszerűségre emlékeztet - esetleges vagy előállítható, nem egyéni és nem végzetszerű.
A presztízs egyetemes társadalmi jelentősége éppen logikai, erkölcsi, esztetikai, hasznossági semlegességében és demokratikus feltételezettségében rejlik. Amaz minőségét, sajátosságát, emez mennyiségét, állandóságát és általánosságát jelenti. A presztízst semlegessége alkalmassá teszi egyfelől arra, hogy valóságos értékek elterjesztője és fentartója lehessen, melyek talán presztízs nélkül nem is tudnának társadalmian boldogulni, mint ahogy presztízs híjján bajos elképzelni számtalan erkölcsi tilalomnak, logikai erőfeszítésnek, esztetikai méltánylatnak népszerűségét s a megfelelő ellenmondások kimaradását. Ámde a presztízs logikai, erkölcsi, esztetikai, gazdasági közömbössége másfelől azt a veszélyt is magában foglalja, hogy logikailag, erkölcsileg, esztétikailag, gazdaságilag értékes embereket is léptennyomon feltartóztat társadalmi hatékonyságukban a presztízs hiánya s hogy tevőleges irányban a presztízs fokozza az értékes és értéktelen összetéveszthetőségét. Vissza