Előszó
A római magánjognak a iustinianusi kodifikációban foglalt rendszere nem a nagy császár jogtudósainak eredeti alkotása, hanem hosszú, sok évszázados történeti fejlődés eredménye. Kicsiny paraszt...
Tovább
Előszó
A római magánjognak a iustinianusi kodifikációban foglalt rendszere nem a nagy császár jogtudósainak eredeti alkotása, hanem hosszú, sok évszázados történeti fejlődés eredménye. Kicsiny paraszt államban indul meg és hatalmas, de nagyságánál és elöregedettségénél fogva már részekre bomló világbirodalomban fejeződik be ez a jogfejlődés. E hosszú, mintegy tizenkét évszázad alatt végbement történeti fejlődés, melynek során a kül- és belpolitikai változások következtében a római államszervezet több ízben módosult, magyarázza meg, hogy a jogfejlődésben a legkülönbözőbb tényezők jutottak szerephez és ezek tevékenysége, bár nagyobb vagy kisebb mértékben, de feltétlenül fontos befolyással bírt a iustinianusi kodifikációval betetőzött magánjogi rendszer kifejlődésére.
Része volt e jogfejlesztésben úgy az alkotmányos államfőnek, mint a korlátlan uralkodónak, az akaratát törvény alakban nyilvánító népnek épúgy, mint annak a népnek, melynek tartós gyakorlata és jogi meggyőződése szokást fejlesztett ki, s szóhoz jutott benne úgy az államnak legtekintélyesebb testülete: a tanács, mint a jogtudósok.
Míg azonban ezeknek a római magánjog kifejlesztésében résztvevő tényezőknek a szerepe akár az általános jogtörténeti, akár a modern jogfejlődést figyelembe véve más népek jogéletében is általában ismeretes, s így szerepük tisztázottnak tekinthető, van egy tényezője a római jogfejlődésnek, amelyet talán a legszélesebb körű és legfontosabb tevékenység jellemez, de szerepe sajátságos római vonatkozásainál fogva jelentőségéhez képest nem eléggé tisztázott.
Ez a tényező a római állam főtisztviselőinek a jogfejlesztés érdekében kifejtett tevékenysége, s min1 hogy e tisztviselők egyikének, a praetornak kezébe volt letéve a római polgári jogszolgáltatás vezetése és irányítása, a római magánjog fejlődése szempontjából nem lehet érdektelen annak vizsgálata, hogy az állam e főtisztviselőjének az államszervezetben milyen szerepet juttatott, a jogfejlesztés tekintetében eléje milyen célokat tűzött és azok elérése érdekében milyen eszközöket bocsátott rendelkezésére; vizsgálandó továbbá, hogy a praetor e kitűzött célokat milyen úton és milyen mértékben érte el a történelem folyamán, s amennyiben a jogfejlesztésben valóban szerepet játszott, mi annak a jelentősége.
Vissza