Előszó
A Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 2000. április 29-én ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelentetjük meg iskolánk jubileumi évkönyvét - az ötven év történetét.
Az évforduló alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk az eltelt ötven év örömeit és gondjait. Bemutatjuk olvasóinknak azokat a törekvéseinket, amelyek az elmúlt időszak szorongásokkal terhes világában is képessé tették iskolánkat a megmaradásra, sőt biztosították az újjászületést és a dinamikus fejlődést. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a mindenkori oktatási programok, előírások, tervek, feltételrendszerek csupán a keretet biztosítják az iskola létéhez - működéséhez. A tartalmi munka valójában az áldozatkész és odaadó pedagógusokon, valamint a nyitott, tehetséges, rátermett tanítványokon múlik, akik képesek a valódi tudás s az igazi értékek és eredmények befogadására. A két fél, a tanár és a diák szoros együttműködésével válhat egy iskolai közösség szellemi és lelki hajlékká, amelynek kialakítására iskolánk az 50 év alatt mindig is törekedett.
Az iskola célja, hogy általános műveltséget adjon és képessé tegye végzett növendékeit, hogy bármely tudományos pályán fennakadás nélkül haladhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy állandó, rendszeres munkára szoktassa tanítványait s beléjük oltsa a becsületes, kitartó munka igényét. Tudjuk, nem lesz szüksége mindenkinek az összes mennyiségtani levezetésre, történeti adatra, definícióra, de mindezeknek sokszor verejtékkel való megtanulása élesíti az elmét, növeli a látókört, eddzi az akaratot és kitartásra nevel. Az életben lépten-nyomon akad olyan munka, ami nincs ínyünkre, de el kell végeznünk, s ilyenkor az edzett, az iskolában munkabíráshoz szokott, szorgalmas diák mindig előnyben lesz a kibúvót kereső, a kötelességteljesítés elől menekülő diákkal szemben.
A Duna utcai iskola tanári kara mindig így fogta fel a pedagógiai hivatását, így töltötte be oktató-nevelő feladatát. A fő feladatok egyike most is a tanár - diák - szülő háromszög kiépítése.
Vissza