A pozsonyi háború

Fülszöveg

Kubínyi Tamás író, művelődéstörténész, zenetörténész, médiakutató és televíziós személyiség a Pozsonyi Háború történetét a különböző nézőpontok egyesítésével mutatja be. A szerző előadásainak és ismeretterjesztő műveinek nagy sikere éppen e sokoldalúságából ered, mivel a szaktudományok hajlamosak a legalapvetőbb kérdéseket is megkerülni, más tudományterület hatáskörébe utalva azokat. A nézőpont kerül mindenféle szélsőséges befolyásoltságot, nem marxista és nem liberális, nem ultra és nem cionista, amivel alapvetően kilóg a mai kánonból, ugyanakkor előrevetíti azt az ideális állapotot amelyben helyre áll majdan a világ rendje, és az kerül a középpontba, ami meghatározza mindannyiunk életét: Magyarország alapítója, a Turulház.
A Pozsonyi Háborúról az akadémista történetírás azt terjeszti, hogy nincsenek róla forrásaink, ezért különösen fontos része e munkának a forrásokra való hivatkozás, melyeknek a feltárása és a
nagyközönséggel való megosztása éppen azoknak a feladata lenne,... Tovább

Fülszöveg

Kubínyi Tamás író, művelődéstörténész, zenetörténész, médiakutató és televíziós személyiség a Pozsonyi Háború történetét a különböző nézőpontok egyesítésével mutatja be. A szerző előadásainak és ismeretterjesztő műveinek nagy sikere éppen e sokoldalúságából ered, mivel a szaktudományok hajlamosak a legalapvetőbb kérdéseket is megkerülni, más tudományterület hatáskörébe utalva azokat. A nézőpont kerül mindenféle szélsőséges befolyásoltságot, nem marxista és nem liberális, nem ultra és nem cionista, amivel alapvetően kilóg a mai kánonból, ugyanakkor előrevetíti azt az ideális állapotot amelyben helyre áll majdan a világ rendje, és az kerül a középpontba, ami meghatározza mindannyiunk életét: Magyarország alapítója, a Turulház.
A Pozsonyi Háborúról az akadémista történetírás azt terjeszti, hogy nincsenek róla forrásaink, ezért különösen fontos része e munkának a forrásokra való hivatkozás, melyeknek a feltárása és a
nagyközönséggel való megosztása éppen azoknak a feladata lenne, akik már tudnak róla, de mindent megtesznek az elhallgatásáért. A szellem kiszállt a palackból, a finnugor mellébeszélés tarthatatlan. Jelen munka egyik fontos része a magyar diadal hátterét nyújtó lelki-szellemi mozgatóknak a bemutatása. Ez a vonal szükségszerűen csak érintőleges, mert a magyar ősvallásra
utaló forrásaink száma igen gazdag a szájhagyomány útján terjedt mesék, mondák, népdalok, balladák körében, és a tárgyi hagyaték értő fejtése is ebbe az irányba mutat. A legfontosabb annak megállapítása, hogy az ősmagyarok nem nyugatról kapták, hanem magukkal hozták a keresztény gyökereket a Hazatérés (honfoglalás) hadművelet során, és a Kárpát-medencéből el nem vándorolt ősmagyarság körében is élő keresztény hitgyakorlat mutatható ki egészen a kezdetekig, azaz az első
századig. Más népnek ilyen hagyatéka nincs, ezért ró ránk különös felelősséget e tárgykör megfelelően higgadt bemutatása egy olyan szellemi környezetben, ahol a keresztény alapüzenetek süket fülekre találnak. A Kaukázus-béli Kis városának I. században épült hun kápolnája és a Kárpátmedence őskeresztény kerektemplomainak azonos építési és tájolási, azaz szellemtörténeti háttere egyben azt is jelenti, hogy a legrégibb templomainkat jelölő „Árpád-kori" kifejezést felül kell bírálnunk. Megint arról van szó, hogy a koncepcióhoz igazították a fogalomkészletet, vagyis tényként fogadták el, hogy bennünket „pogány magyarokat" a nyugat térített meg, és legfeljebb néhány kivételes esetben voltak kereszténységre emlékeztető vonásaink, de azok is inkább csak az Arpád-kor után. Nos, ez az akadémikus szemléletmód teljességgel megbukott az elmúlt évtizedek Hazatérés-kori sírjainak feltárása, és az ott leggyakrabban előforduló sírmellékletek nyomán. Ugyanis kiderült, hogy a mellkeresztek hihetetlenül nagy aránya egyértelműen a keresztény hitgyakorlatot jelzi. Persze erre is akadt hivatalosság, aki „érdekes szokásokról", meg „divatról" kezdett értekezni, de ez ma már humornak is szomorú. Valójában ezek a „túdós emberek" egész életmüvüket tették fel a magyar őshagyaték átértelmezésére, elhallgatására és meghamisítására, ezért életművük érvénytelenségét mondanák ki az igazság - őskeresztény voltunk -
elismerésével. Vissza