Fülszöveg
Lukovich Tamás könyve: filozófia. Magától értetődően felhasználja és továbbgondolja azokat a bölcseleti eredményeket, amelyeket a kollektív emberi agymunka a modernitásban és még előtt felhalmozott - s egy adott "varázskörben" rögvest alkalmazni is próbálja azokat e képlékeny kultúrhistóriai érára, melyet jobb híján "posztmodern kornak" nevezünk.
Lukovich Tamás könyve: kalandregény. A vállalkozó szellemű olvasókat - még ha laikus is az illető - elvezeti egy olyan világba, aminek ő maga is alkotórésze, csak éppen eddig nem tudott róla. A műfaj ismérveinek megfelelően bátran támaszkodik a jól bevált hatáselemekre - az intellektuális kaland mégis egyszeri és megismételhetetlen.
Lukovich Tamás könyve: kihívás. Szembesít bennünket tudatalatti szorongásainkkal, korántsem mindig hízelgő tükörképünkkel. A városépítészet trendjeinek örvén rádöbbent arra: nem csupán munka- és lakókörnyezetünk alakítása a tét - egyedi sorsunkat és egyetemes emberi létezésünket is csak tudatosan szabad és...
Tovább
Fülszöveg
Lukovich Tamás könyve: filozófia. Magától értetődően felhasználja és továbbgondolja azokat a bölcseleti eredményeket, amelyeket a kollektív emberi agymunka a modernitásban és még előtt felhalmozott - s egy adott "varázskörben" rögvest alkalmazni is próbálja azokat e képlékeny kultúrhistóriai érára, melyet jobb híján "posztmodern kornak" nevezünk.
Lukovich Tamás könyve: kalandregény. A vállalkozó szellemű olvasókat - még ha laikus is az illető - elvezeti egy olyan világba, aminek ő maga is alkotórésze, csak éppen eddig nem tudott róla. A műfaj ismérveinek megfelelően bátran támaszkodik a jól bevált hatáselemekre - az intellektuális kaland mégis egyszeri és megismételhetetlen.
Lukovich Tamás könyve: kihívás. Szembesít bennünket tudatalatti szorongásainkkal, korántsem mindig hízelgő tükörképünkkel. A városépítészet trendjeinek örvén rádöbbent arra: nem csupán munka- és lakókörnyezetünk alakítása a tét - egyedi sorsunkat és egyetemes emberi létezésünket is csak tudatosan szabad és érdemes megélni. (Csontos János)
"Lukovich Tamás könyve hiánypótló... Mivel korunk gondolati struktúrái csak töredékekben értelmezhetők, a földrészeket átfogó társadalmi jelenségek értelmezéséhez immár etikai rendszerek szükségesek. A jövő már benne van a jelenben..." (Kapy Jenő, Magyar Nemzet, 1997. december 15.)
"Városainkhoz úgy viszonyulunk, akár a középkori birkapásztorok az antik Róma impozáns omladékaihoz... Lukovichnak most mégis csak eszébe jutott valami, s e kötetével egyszersmind tankönyvet is ad a további tanulmányokhoz. Nem kellene megvárni, amíg ő is belesimul a fontosat és nem fontosat megkülönböztetni, helyes sorrendbe állítani képtelen erkölcsi és szellemi közegbe. Addig is a könyv ajánlott értelmiségi olvasmány..." (Bojár Iván András, Népszabadság, 1998. február 18.)
"Mi más feladat lehet a kortárs városfejlesztésnek, mint a polgárok igényeire reagáló környezet létrehozása? Ez a kérdés formájába bújtatott meggyőződés a vezérfonala a könyvnek..." (Pogány Ira, Magyar Hírlap, 1998. április 25.)
Vissza