A por káros hatása az állati szervezetre

Előszó

Az állatorvosi irodalomban kevesen foglalkoztak a pornak az állati szervezetben okozott káros hatásával, amit annak tulajdonítok, hogy állataink felnevelése rendszeresen pormentes helyen történik. Így nem is adódott lehetőség, és szüksége sem mutatkozott annak, hogy ez irányban vizsgálatokat vagy megfigyeléseket végezzenek. A szocialista gazdálkodásunk állami szektoraiban, sertésnevelő telepeken, sertéshizlaldákban a por által okozott állati megbetegedések szükségessé tették azonban, hogy ismertekké váljanak az ezáltal kiváltódott betegségek és az ebből származó nagy népgazdasági károk.
Hazánkban Nusser foglalkozott a kérdéssel részletesebben, széleskörű külföldi és belföldi irodalmat gyűjtött össze.
Már Plinia feljegyzéseiből olvashatjuk, hogy ezen idők munkásai szájuk elé tartott kendővel védekeztek a por belélekzése ellen. Galenus és Paracelsus a bányászmunkások tüdőmegbetegedéseivel foglalkozik. Kiemelkedő kutatója e kérdésnek az 1860-as években Zenker, aki a porbelélekzés okozta tüdőelváltozásokra a »pneumoconiosis« elnevezést használta. A múlt században a fejlődésnek indult iparosodás fokozatosan mind több kutatónak fordította figyelmét a téma felé, mert mindig több és több ember került a bányákba és más poros üzemekbe; ezek az emberek bőséges vizsgálati anyagot szolgáltattak orvosainknak.
A kovasavpor okozza a legsúlyosabb tüdőelváltozásokat, amit silicosisnak nevezünk. Állatorvosi szempontból is e porféleség tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot.
A légzőtraktusban kiváltott kóros elváltozások a por minőségétől és a porbelélekzés tartósságától, továbbá a szemcsék nagyságától függenek. Főkép a levegőben felhőszerűen lebegő apró porszemcsék okoznak pneumoconiosist. Ugyanis minél kisebbek a porszemcsék, annál könnyebben kerülnek a tüdő szövetébe. Vissza