A pomázi zeneoktatás története (dedikált példány)

Előszó

Öt év nem nagy idő egy iskola életében, amelyik esetleg több évtizedes, vagy évszázados múlttal rendelkezik. Egy új iskola életében viszont öt év-az első öt év- meghatározó. Van-e olyan tantestület, van-e olyan igazgató, aki nem arra vágyik, hogy olyan iskolát teremtsen, amelynek híre, rangja, hagyományai vannak - pl. Pannonhalma, Sárospatak Debrecen, hogy csak néhány nagyhírű magyar iskolát említsek - ISKOLÁT, csupa nagy betűvel?
A világ a maga meztelen valóságában kíméletlen, erőszakos, hangos, és rombolóvá válik, ha nem tudjuk szembeszegezni vele a humánumot, a szépet, a jót, s mindazt amit értékként őriz az emberiség évezredek óta. A XX. sz. végének zűrzavaros körülményei erre indítanak minket. Hinnünk kell abban, hogy a művészet, mint a szépség közvetítője, szellemi tápláléka lehet egyre több embernek. Éppen ezért nem mondhatunk le a kultúra emberformáló erejéről. Ezt a célt megvalósítani nem könnyű.
Az építés legfontosabb momentuma a tervezés, majd a munkálkodók összehangolt együttműködése. Egy szellemi építésnél is fontos időnként megállni és körbetekinteni. Okulni a hibákból, számba venni a lehetőségeket, elszámolni a reánk bízott javakkal.
E célt szolgálja most ez az összefoglaló a pomázi zeneoktatás gyökereiről és az önálló iskola első öt évéről, melyet melegen ajánlok minden kedves érdeklődő figyelmébe. Vissza