A pomázi öregiskola emlékkönyve 1901-2001

Előszó

Szeretem az emlékkönyveket. Minél régebbiek, annál szívesebben lapozgatok bennük. Otthon mi is őrzünk egy, az ötvenes évekből való könyvecskét. Akármikor kerül a kezembe, soha nem tudom odébb tenni úgy, hogy ne néznék bele. Pedig szinte már kívülről ismerem a csodaszép, színes rajzokat, a néhol vidám, néhol megfontolandó sorokat. Valami meghatározhatatlan varázsa van számomra annak a kis könyvnek. Talán a sárguló lapjai. Talán a tökéletesen formált betűk. Talán a múlt varázsa. Nem is tudom...
Míg az emlékkönyvek általában csak néhány együtt töltött esztendőt idéznek fel, mi arra vállalkoztunk, hogy iskolánk életének elmúlt száz évét mutassuk be. Azzal a szándékkal tettük ezt, hogy akik itt tanultak, tanítottak, vagy valamilyen formában kötődtek az iskolához, megálljanak egy pillanatra, felidézzék az itt eltöltött éveket. Hangulatok megragadására, képek felvillantására vállalkoztunk csupán - a teljesség igénye nélkül.
Bízunk abban, hogy az emlékkönyvben szereplő írások sok-sok személyes emléket, élményt hívnak elő mindannyiunkból. Ez is a célja munkánknak, vagyis hogy az évforduló kapcsán mi, egykori Iskola utcai diákok és pedagógusok megálljunk egy kicsit emlékezni, visszatekinteni. Közös múltidézésre hívunk mindenkit. Az emlékkönyvet hat fő részre osztottuk. Az egyes fejezeteket a történelem, illetve az iskola életének meghatározó eseményei alapján alakítottuk ki.
Hálás szívvel köszönjük mindazoknak a segítségét, akik élményeik, emlékeik felidézésével gazdagították az emlékkönyvet. Továbbá köszönetet mondok azon kollégáimnak, akikkel közösen szerkesztettük a könyvet: dr. Juhár Jánosnénak, Cservenka Béláménak, Duró Imrének, Egervári Lillának, Fekete Tiboménak, Hernádi Ferencnek, Hernádi Ferencnének és Kiss Árpádnénak. Köszönöm városunk képviselő-testületének az emlékkönyv megjelenéséhez nyújtott anyagi támogatását, Köszönettel tartozom Bolyki Istvánnak, aki a könyv szerkesztését és nyomdai kivitelezését tanácsaival segítette és anyagilag is támogatta, valamint Martinusz Ferencnek, iskolánk egykori tanárának, igazgatóhelyettesének, vezető szakfelügyelőnek, aki konzultánsként segítette a munkánkat.
Barta Éva Vissza