A polip barlangjában

Előszó

Részlet a könyvből:

"Már a könyvtárból való kései elindulásom után néhány perccel hallani véltem a sűrű lépteket magam mögött. Valaki követett, ez nyilván egyértelmű, bár eleinte nem mertem erre gyanakodni. Egy kopp, két kopp. Hol lassított, hol gyorsított, de kitartóan a nyomomban járt, ami szenvedélyes üldözési kedvre vallott, lévén, vagy három és fél órája megállás nélkül zuhogott az eső. E hűvös égi áldás ugyan megváltásként érkezett a nagy késő tavaszi forróságban, ami mivel a sűrűn gyülekező gomolyfelhők megpillantása után sem hoztam magammal ütött-kopott, fehér esernyőmet - melyet egykoron még nagybátyámtól örököltem meg - így vadonatúj Hugo Boss-utánzat szövetnadrágomat ítéltem sivár sorsra. Minden egyes lépésnél, és elhihetik e léptek szaporák voltak, éreztem, ahogy a csurom vizes szövet cuppogva a combomhoz tapad, majd elszakad tőle. Mindenki tudja, milyen érzés ez, és milyen kellemetlen, nem kell tovább ragozzam." Vissza

Fülszöveg

Gabriel Cromwell nem az emberiség mintapéldánya. Felesége elvált tőle, az apja kitagadta, de szerencsére legalább alkoholizmusából sikerült kigyógyulnia. Mindezek ellenére munkáját tisztességesen végzi, s élete a már lassan megszokott, sanyarú, agglegényi mederben csordogál - egészen egy borús, esős, májusi estéig. Midőn hazafelé tart könyvtári kutatómunkájából, az őt szüntelenül követő idegenben egykori szerkesztőtársára ismer. Cromwell hezitál ugyan, hogy beengedje-e a lakásába, lévén legutóbbi találkozásuk nem a béke jegyében zajlott, azonban furcsa dolgot észlel a rejtélyes férfin. Az egykori szerkesztőtárs fél. Retteg, s közben elejt néhány kósza megjegyzést egy mágikus erejű tárgyról, mígnem egy ismeretlen merénylő ki nem oltja az életét.
Az események ekkor felgyorsulnak, s Gabriel Cromwell nyugodt élete egy-kettőre megbolydul. Kutatni kezd, vajon ismerőse kinek állhatott az útjában, s közben egyre képtelenebb dolgok derülnek ki az egykori szerkesztőtársról. Ki volt valójában ez a férfi? Ki küldi a rejtélyes fenyegetéseket Cromwellnek? És vajon mit jelképez az a furcsa szimbólum, amelyet a bejárati ajtóra tűzött levélen talál? Cromwell, tudtán kívül olyan események kereszttüzébe kerül, amelyekben senki és semmi nem az, aminek látszik, s amelynek megoldási kulcsa az ő kezében van... A probléma azonban csak annyi, hogy ő maga sem tud róla. Vissza