Előszó
Részlet a könyvből:
Gellert.
Gottsched becsvágya főkép a tragédiára irányult. A komédia iránt kevés fogékonysága volt. Nem vallja be nyiltan, de némileg lenézi, mint különben nagyon sokan...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Gellert.
Gottsched becsvágya főkép a tragédiára irányult. A komédia iránt kevés fogékonysága volt. Nem vallja be nyiltan, de némileg lenézi, mint különben nagyon sokan kortársai közül. Azért szívesen engedi át feleségének és - mily irónia ! - e csaknem tragikus sorsú nő vezeti be a német irodalomba a szabályos komédiát, míg férje, e végül nevetségessé lett alak, a tragédiát. Gottschednek nem kevéssé szúrták ugyan szemét a fellépésekor dívó vásári bohózatok, melyeknek fő vonzó erejét a «Hanswurst»-nak nem épen válogatott mókái képezték, és mihelyt Neubernéval való szövetkezése által szerét ejtette, gondoskodott is róla, hogy legalább lehetőleg tisztulva kerüljenek színre, - ha már egészen ki nem irthatta, - úgy hogy pirulás nélkül meg lehessen őket hallgatni. De a gyakorlatban többet nem is tett, csak másokat serkentett tevékenységre, a maga részéről megelégedvén ennyivel, már csak azért is, mivel a «Kritische Dichtkunst»-ban - úgy vélte - biztos útmutatót adott a productióra s ezzel feladatának java részét megoldva látta.
A mi aesthetikáját illeti, itt is egyik sarktétele az, hogy a francziák a legtökéletesebb minták. Művészi credójánál fogva természetesnek fogjuk találni, hogy a feltolakodóan tendencziózus Destouchesban látja a komédia netovábbját. Többre becsüli Moliére-nél, a kinek szabályellenességeivel nem tud megbarátkozni. Szintoly természetes az, hogy a komédiának Lachaussée irányában való továbbfejlődése nem nyeri meg tetszését. Ez új dolog volt, nem illett az ő rendszerébe, Aristotelese erről nem tudott. Annál kevésbbé fogadhatta el, mivel haladást jelentett az övével ellenkező irányban: a comédie larmoyante meg akarja törni a szabályok jármát. Második sarktétele szintén összefügg egész rendszerével: castigare ridendo. Gottsched összefoglaló meghatározása szerint a komédia «utánzása egy oly vétkes cselekedetnek, melynek nevetséges voltán a néző mulathat, de épülhet is».
Ez elmélet útmutatása szerint, még pedig nem egészen saját hajlamait követve, indítja útnak Gottsched felesége, e mintaszerű feleség, a német szabályos komédiát. Az ő példája is bizonyítja, hogy Gottschednek a komédiára nem volt oly végzetes befolyása mint a tragédiára.
Vissza