A pitypang mítosza

Fülszöveg

Az eddig elsősorban költőként ismert Cselényi Lászlót ezúttal műfordítóként mutatjuk be olvasóinknak.
Műfordítás-gyűjteményének az anyaga öt ciklusra tagolódik, s az egyes ciklusok pontosan jelzik azokat a területeket, amelyeket a költő költői eszmélkedése során bebarangolt. Az első ciklus mítoszokat tartalmaz: a költő műfordító ott kezdi a világ felfedezését, ahol az emberiség legősibb költészete, a mítoszok kezdték: a világteremtésnél. Aztán nagyot ugrik, s a következő fejezetben már a "rombolás", a "tökéletlenség a csúcs" (Bonnefoy). Ebben a ciklusban a polgári világ és technikai civilizáció ellentmondásaival küzdő modern francia költők verseit tolmácsolja a fordító. S ha e két első ciklust tézisként, illetve antitézisként értelmezzük, akkor a szocialista Csehszlovákia és Lengyelország költőit bemutató harmadik, negyedik és ötödik ciklus a szintézis. Más szóval: ha a mítosz a teremtés, Lautréamont, Breton, Beckett és Bonnefoy pedig a kételkedés, akkor a szocialista Závada, Mihálik és Válek költészete a teremtő kételkedés.
Azt persze már nehéz lenne eldönteni (s nem is tisztünk itt), hogy a sokfajta világkép és kifejezésforma közül melyik mögött áll ott a műfordító teljes létezésével, melyiket tartja leginkább sajátjának. (Egyébként még elméletileg is nyitott kérdés: akkor jó-e a fordítás, ha "személytelen", vagy akkor, ha a fordító egyéniségét is tükrözi.) Az ilyen vizsgálódások helyett fogadjuk a kötetet úgy, mint egy költő "arcpróbálgatásait", ha úgy tetszik: műhelytanulmányait, s természetesen mint esztétikai értékű híradásokat egy sereg idegen nyelvű költőről és műveikről. Vissza