A pirossapkás kislány I-II.

Előszó

Részlet:
... Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis egyszer egy kislány. S mivel ez a kislány mindig piros sapkát hordott, hát csak úgy beszéltek róla, hogy: a Pirossapkás Kislány.
Volt ennek a pirossapkás, kedves kis teremtésnek egy fehérhajú, mosolygó öreganyja is, de ez bent lakott, az irdatlan nagy, zúgó, meseerdő közepén. Se posta, se levél nem igen járt arra, csak a madarak hoztak néha hírt felőle.
Egyszer azután azt a hírt csipogták, hogy nagyanyó beteg lett s nincs aki gyógyítsa, nincs aki etesse, nincs aki itassa.
Útrakerekedett erre a Pirossapkás Kislány. Ételt, italt rakott a kosárkájába, a kosárkát a karjába akasztotta s ment, mendegélt és mind mélyebbre tévedt az irdatlan meseerdőbe.
A zúgó fák azt mondták:
- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert ez az erdő nem a te világod!
A füvek megreszkettek és azt seppegték:
- Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert fölneszel lépteidre a farkas! Hiszen tudnod kell, hogy az erdőn mindig farkasok csatangolnak.
Hanem a Pirossapkás csak legyintett:
- Nem fordulhatok vissza, mert segítenem kell nagyanyám!
- Segítenek majd rajta a favágók - vigasztalták a nagyerdőben lépegető kislányt a tölgyek és fűvek. - Azok tudják a farkas útját és tudják az erdő dolgát!
- Nem, nem - rázta meg fejecskéjét a Pirossapkás Leányka - én akarom talpraállítani nagyanyót! Senki se tudja az orvosságát, csak én.
És ment, mendegélt, lépegetett tovább, óriási fák és suhogó páfrányok között.
És egyszer csak megzörrent a sűrű és eléje ugrott a rettenetes, lompos farkas. Vissza