A pince mélyén

Előszó

Részlet a kötetből:

"Chizsnyakov a legerősebb iszákosok fajtájába tartozott. Már elvesztette minden munkáját és ismerősét és most egy pincében lakott, tolvajokkal és utcai lányokkal egy födél alatt. A holmija utolsó maradványait adogatta el és abból tengődött valahogyan.
A testében már nem volt vér és nagyon betegnek érezte magát. Kimerült minden munkától. Elsorvasztották a szenvedések és a pálinka. A halál pedig már őrt állt fölötte, mint valami szürke, nagy ragadozómadár. Elvakult a nappali fénynél, de annál éberebb volt a fekete éjszakák idején. Nappal elrejtőzött valami sötét sarokban, de éjszaka nesztelenül előbujt és leült az ágyra Chrzsnyakov feje mellé. És csak ült, ült ott, amig föl nem pirkadt a hajnal. Csöndesen. Türelmesen. Konokul. Mikor a nap első sugarai tűztek a szobába, Chizsnyakov kidugta sápadt fejét a takaró alól és mint egy üldözött vadállat, körülnézett. A szobában már nem volt senki, de ő nem tudott hinni ebben a csalfa egyedüllétben, mint ahogyan hitték volna mások. Gyanakodó szemmel kémlelt végig minden sarkot, aztán ravaszul és hirtelen hátranézett. Majd átfordult gyorsan az egész testével - a könyöke szinte megreccsent bele -, figyelmesen és sokáig nézett maga elé, a távozó éjszaka sötétje után. És olyankor meglátta, amit senki más még nem látott: a szürke, hatalmas, formátlan és szörnyűséges test hullámzását la levegőben. Átlátszó volt ez ja test és magába öleit mindent és a tárgyiak ugy tüntek rajta keresztül, mintha üvegfalon át nézné őket az ember." Vissza