Előszó
A történet már csaknem 20 éves. 1993-ban kért fel Pilisszántó akkori polgármestere, hogy a falu régi temetőjének még álló sírköveit dokumentáljam és lehetőség szerint a törötteket restauráljam. Természetesen a felkérést feleségemmel, Molnár Erzsébettel közösen elfogadtuk és szabad napjainkon a már akkor is sűrű bozótban megbúvó temető síremlékeit apránként megszabadítva az elvadult környezet fogságából, dokumentáltuk. Az egyes síremlékekről méretarányos rajzokat, fotókat, majd temetőtérképet készítettünk. A munka 1995-ben fejeződött be és a 164 síremlék dokumentációját átadtuk az önkormányzatnak.
A dokumentáció elkészítésével az volt a célunk, hogy előkészítsük a temető publikációját és alapot teremtsünk ahhoz, hogy a területet emlékparkká alakítsuk. Azonban a tervezet az elmúlt évtizedekben a politikai és gazdasági állapotok szövevényében a többszöri nekifutásunk ellenére sem ért célt. Pályázatainkat ha egyáltalán volt kiírás az adott évben, legtöbbször forráshiányra hivatkozva, rendre elutasították.
A temető könyv tervezete ezekben az években sem szorult teljesen háttérbe és a napi munkahelyi feladatok mellett tovább érlelődött. Kialakult a könyv szerkezete, és a munka egyik legértékesebb része a katalógus és annak megjelenési formája. Ezzel együtt megfogalmazódtak a főbb fejezetek címei is. A temető dokumentálása során szembe kellett néznünk az enyészet visszafordíthatatlannak tűnő hatásával, amikor a feliratok lassanként leolvadnak és feloldódnak a természeti erők hatása nyomán, amit még fokoz az ember ostoba romboló szenvedélye amikor légpuska célpontnak használja ősei síremlékeit vagy egyszerűen csak erőpróbaként, szórakozásból letöri egy-egy sírkereszt szárát vagy kidönti helyéből és megelégedve távozik. Ez a tapasztalás arra ösztökélt bennünket, hogy szakítva az addigi gyakorlattal ahol esetleg csak hangulatos temető rész-fotókat, vázlatos rajzokat és sírleírásokat közöltek, ez alkalommal, egységesen a temető teljes dokumentációját hozzuk nyilvánosságra a megfelelő megjegyzésekkel és így járuljunk hozzá ahhoz, hogy a pótolhatatlan emlékekről maradandó vizuális és szóbeli információk maradjanak fenn unokáink számára is. Az elmúlt, várakozással és tervezgetéssel teli évek igazolták e törekvésünk helyességét. 1995- óta már számos, akkor még a helyén álló síremlék eltűnt, elpusztult és csak a mi felmérési dokumentációban található meg.
Úgy tűnik másoknak is szemet szúrt a zöld lombozat alatt megbúvó emlékművek rejtőzködése és az Önkormányzatnak 1995-ben leadott felmérési dokumentációnkat kivonatolva saját nevük alatt 2006-ban egy füzetben közzé tették. Természetesen e kutatói etikát és polgári jogokat is sértő cselekedetet csak egy úton lehet orvosolni, ha mielőbb találunk olyan kiadót, aki képes és hajlandó anyagilag is támogatni a nyomdai előkészítő munkát. Erre 2011-ben került sor, amikor megtaláltuk azt a kiadót és felvállalta ezt a nem kis feladatot.
A kézirat katalógusát és a könyv bevezető részét 2012 májusában zártam le. A munkámat hasznos tanácsokkal segítették kollégáim Dr. Ridovics Anna, és Dr. Peterdi Vera. A kézirat ókori fejezetét Mráv Zsolt, a középkori és Újkori részeket Baják László kollégáim nézték át és tanácsaikat szem előtt tartva, ahol szükséges volt, finomítottam a szövegen. Mindannyiuknak köszönöm ez úton is önzetlen segítségüket és támogatásukat.
Köszönettel tartozom Gyapjas Anikónak és Vári Ágnes grafikusoknak a katalógus összeállításánál végzett munkájukért. S nem utolsó sorban, de külön köszönettel tartozom még társamnak és feleségemnek Dr. Molnár Erzsébetnek a dokumentáció elkészítésénél, majd a kézirat szövegezésénél nyújtott sokoldalú tanácsaiért és segítségéért.
Vissza