A pilisszántói régi temető

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Ön nem mindennapi könyvet tart a kezében. Az igényes kiadvány Pilisszántó „régi katolikus temetőjének" 19. századból fennmaradt síremlékeit mutatja be. A temető a település központjában található, melyben az első ismert sírkő 1822-ből való és több mint egy évszázadon keresztül temetkezési helyként szolgált. A terület felmérése alkalmával 164 sírhelyet találtak. A kiadvány egy hiányt pótol, mert ezen emlékeink ilyen részletes ismertetésére ezidáig nem került sor és a síremlékek bemutatása egyszerre több fontos feladatot is szolgál. Emléket állít elhunyt elődeinknek, családtagjaink, szeretteink létezésének és a sírköveket készítő kőfaragó mestereknek. Egyben krónikája, sajátos kivonata egy letűnt kor díszítőművészetének, szimbólumrendszerének, képet ad a falu lakóinak életéről, az elért életkorról és a használt anyanyelvről az „árulkodó" sírfeliratokon keresztül. Sokunknak az újdonság erejével hathat a könyvben bemutatott síremlékek jelentős száma. Korábban, a terület kitisztítását követően több sírkő a vandalizmus áldozata lett, s ez arra ösztönözte a temető fenntartóját, hogy a növényzet burjánzásának szabad utat engedjen, a növényzet pedig eddig jótékonyan eltakarta őket a sajnos nem mindig jó szándékú szemlélődök elől.
A kiadvány jelentősége, hogy szinte az utolsó előtti pillanatban örökíti meg az idő próbáját egyre nehezebben viselő emlékeinket, ugyanakkor egy segélykiáltás, mely azt üzeni, hogy a terület megmentésre vár, valami tartós megoldásért, a síremlékek méltó bemutatásáért esdekel.
Ez a könyv bizonyára nemcsak azoknak jelent majd sokat akik elődeik, rokonaik síremlékeit fedezik fel ezeken a lapokon, hanem érdekes lehet a településünket érdeklődő turistaként felfedezőknek, és számot tarthat a szakma, a történészek érdeklődésére is. Lehet, hogy az olvasó a kiadvány lapozgatása során ismeri majd fel egy hozzátartozója végső nyughelyét és ezáltal érzi át a jelenkor felelősségét, hogy képesek vagyunk-e a bennünket megelőző generációk mementóit méltóképpen bemutatva megőrizni az utókornak, tiszteletet és kegyeletet tanúsítani mindazért amit örökül kaptunk.
Kedves olvasó, forgassa sokat e könyvet, mert e lapok forgatása révén válik igazán hallhatatlanná az, aminek nem szabad elmúlnia: a múlt emlékezete. Vissza