A Petőfi Sándor Általános Iskola jubileumi évkönyve 1820-2000

Előszó

Kutatva az emlékezetemben felidézem azt a harminc évvel ezelőtti késő októberi borongós, nyirkos őszi napot, amikor először járva Túrkevén körbetekintettem a város főterén, az egykori piactéren. Volt itt fényképész, bolt, orvosi rendelő, városháza, templom, tűzoltóság, iskola, melyet ezután nap mint nap láttam lakószobám ablakából. Sokszor elmerengtem, magam elé képzelve az 1860-as esztendőt, az iskola építését, melyet az 1848-as forradalom és szabadságharc után felgyorsult parasztpolgári fejlődés tett szükségessé. Az alapító egyház és a tervező bölcs előrelátását dicséri az a tény, hogy az épület ma is megfelel a korszerű oktatás-nevelés feltételeinek. Pedig egykoron a gyerekek palavesszővel és palatáblával a hónuk alatt léptek be az iskola kapuján. Az eltelt 4-5 emberöltő alatt sokat fejlődött a világ. Az informatika korszakában számítógépek segítik a pedagógusok munkáját, s a tanulók az Internet világában barangolva gyarapítják tudásukat. 140 éves fennállása alkalmából köszöntöm a „Nagyiskolát", a „Fiúiskolát", a Petőfi Sándor Általános Iskolát. Városunk lakossága mindig büszke volt iskolájára, melynek szellemisége meghatározó volt a város kulturális életében. Kívánom, hogy ez a szellemiség messzire sugározzon tovább, arculata és hatása hagyjon mély nyomokat a diáklelkekben, mely a tananyagon túl nem lehet más, mint szépség, jóság, igazság. Az iskola történetében minden kerek évforduló egy állomás. A 140. évnek az ad különös rangot, hogy a 2000. évfordulóra és a magyar államiság millenniumára esik. Minden iskolai hagyomány a múltra épül, mely nem hull a semmibe, sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik. A tradíció pedig éltető forrása a valahová tartozás élményvilágának, kötőerő, eligazodást segítő, biztonságot nyújtó szerepe van a reánk bízott diákgenerációk életében. Mert az iskola iránymutató fény egy életen át, élteti a becsületességet, a hűséget, az állhatatosságot. Vissza