Előszó
Huszonöt év távlata egy egyesület életében az első mérföldkő, ahová a kezdet, az alakulás és felfejlődés, a kísérletezés és helyes irányok megtalálása, új intézmények felfedezése és meglevők...
Tovább
Előszó
Huszonöt év távlata egy egyesület életében az első mérföldkő, ahová a kezdet, az alakulás és felfejlődés, a kísérletezés és helyes irányok megtalálása, új intézmények felfedezése és meglevők időszerű alkalmazása, lelkes tervekben való csalódás és csüggeteg megindulásokból kisarjadó váratlan, vagy céltudatos siker rögös és küzdelmes útjain jut el az egy táborba tömörültek sokasága.
Huszonöt év, egy emberöltő, az emberi évszázadok során nem nagy idő: ha nem is egy csepp a tengerben, de csak cserje a nagy tölgyek között. A huszonöt év küszöbén szereplő fiatal emberek férfiak immár, a férfiak az élet bölcsességét képviselő meglett emberekké váltak. Huszonöt év alatt sok minden történt; történt, amit ma is úgy csinálnánk, mint huszonöt év előtt, de történt olyan is, melynek helyes nyitjára csak akkor jöttünk rá, amikor már elmúlt huszonöt esztendő.
Huszonöt év egyesületi tevékenységét a magyar testnevelés érdekében egy csokorba kötve adjuk át az olvasónak.
Ez a tevékenység küzdelmek sorozata. A sportok, melyeket űzünk, a vértelen harcok újkori megnyilvánulásai: merész játékok a küzdelemmel, óvatos tapasztalt dacolások a veszélyekkel. A nyers küzdelemből azonban, melyét a harcban álló felek régen egymással szemben alkalmaztak, csak az a kifinomult és emelkedett harci elem maradt vissza a sportban, mely e küzdelem előnyeit sűríti össze magában annak hátrányai nélkül. E harcok erőpróbái után az ember sokkal inkább kitartóbb lesz az élet kötelezettségeinek teljesítésében, mert a sportok játékain keresztül megtapasztalja, hogyan kell szembenézni a veszedelmekkel.
E küzdelem előnye abban csúcsosodik ki, ami a sportok előkelő és nemes vetélkedésének legszembetűnőbb jellemvonását adja: a harc a sportban nem hagy maga után haragot, sőt a pillanatnyi ellenfél baráttá válik. És minden sportoló e játékos küzdelemben felemelkedik a mindennapiság fölé, mert a küzdelem hajtóerő erre a magaslatra, melyet a napi élet egyhangúságának síksága övez. Ez a felemelkedés a sport játékai közben a sportolás egyik legnagyobb értéke. Az életben csak az érzi át az emelkedettséget, aki saját maga is fel tud emelkedni azokból a szürke hétköznapiságokból, melyek a munkával járnak. A sport a munka egyhangúságának változatossága, az élet sója: kiváltja azt a hatást, mely a munkával együtt az emberi élet egyensúlyát jelentő keretet általában kitölti.
Vissza