A Pesti Hirlap Vasárnapja 1930. junius 1.

Előszó

Részlet:

Pár nappal azután, hogy ezek a sorok napvilágot látnak, tízéves évfordulója lesz unnak, hogy Trianonban aláírták azt a bizonyos szerződést.
Jégvirág, amely a legridegebb televényből nőtt ki. Elfagy a gondolat is. amint körülszálldóssá.
*
A relativitás! elmélet szerint ezen a világon minden csak viszonylagos. Nagy valami azért, mert hozzá lehet mérni egy kicsihez.
Az idő is csak relatív fogalom. Elképzelhetem én az Időt — „az Időt" — úgy, mint egy irgalmatlanéi nagy kereket, amelyet óriási árnyalak forgat zajtalan és fáradhatatlan. A kerék oly nagy. hogy küllői között elfér a Naprendszer összes csillagaival s minden, eleddig ismeretlen Naprendszerek, roppant bolygóikkal és fölmérhetet- len távolságaikkal. Mindez csak szétszórt csillogás az iszonyatos kiillők között. Az az árnyalak amely a kereket forgatja, oly nagy. hogy egyetlen hajaszálának árnyéka fekete éjbe boríthatná az egész rnu ismert világrendszert. S forgatja a. kereket és a kerék forog, szakadatlanul, fel és alá, évezredek telnek el, inig egy küllő felülről alájut s uj évezredek, inig újra fölhalad régi helyére.
De ez a kerék és az árny, amely azt forgatja, csak az én elképzelésemben, csak az én földi fantáziámban ily roppant nagy. Mert lehetnek általam még csak el sem képzelhető világrendek, általam el sem képzelhető távolságú bolygó-rendszereikkel és általam el sem képzelhető időfogalmukkal, amely más világrendek óriási méretei számára az én Idő-kerekem s az azt forgató árnyalak oly kiesi és oly semmi, mint nekem az u légy, amely íróasztalom sarkán hengerget a lábai közt egy kenyérmorzsát.
Miesodu akkor hát ebben a szörnyűségesen nagy valóságban és Ismeretlenségben tiz esztendő?

Vissza