A pentelei kódex

Előszó

Dobos Ilona a következőket írta 1984-ben megjelent érdekes könyvében: „1951-ben férjemmel [Sándor András íróval] és az akkor hároméves Zsuzsi lányommal elköltöztünk az épülő új városba, melyet akkor pár hónapig még Dunapentelének, majd Sztálinvárosnak neveztek. Mi kaptuk meg a város második végleges lakását, az elsőt a város tisztiorvosa, Fosztó Dénes doktor. Féljem azzal a tervvel költözött az építkezésre, hogy egy nagy regényt ír a városépítőkről. Ezért is kaptuk meg a lakást. A regény sohasem készült el, de néhány novellája megjelent erről az időszakról. Dunapentele akkor az érdeklődés középpontjában állt. Több írót is foglalkoztatott az első szocialista város építésének témája. Egy ideig a női szálláson lakott Palotai Boris és Szécsi Margit gyakran járt le, majd egy ideig ott is lakott Örkény István, két hétig Örkénnyel együtt Déry Tibor. A helyi lapnál gyakornokoskodott Tamás István [a Szabad Nép, majd a Népszabadság későbbi, azóta elhunyt főmunkatársa]. Ezekkel az írókkal közeli kapcsolatba, egyik-másikkal barátságba kerültünk. Kellemetlen, hűvös, esős napon érkeztünk meg hárman az új városba. Fiam egy évvel később született meg. Korábban nem jártam az építkezésen. Az első benyomásom nagyon rossz volt. A Május 1 utca állt már vakolatlan skatulyaházaival és a Beloiannisz utca egy része, amelyben mi is laktunk [1. kép]. Néhány út ugyan elkészült, de járdák nem voltak. Annak a vidéknek különleges, laza, lösztalaja - amely az építkezéskor sok gondot okozott, mert nem bírta a nagy megterhelést - ragacsos, agyagos péppé változott esős időben. Vissza