A peleskei nótárius

Előszó

Részlet a könyvből:

A magyar irodalom mult századi újjászületésének kevés érdekesebb alakja van, mint Gróf Gvadányi József. Indigéna családból, az olasz Guadagni-ak véréből születik 1725-ben, de mikor 1801-ben meghal, a magyar nemzeti érzésnek legbuzgóbb apostola, a legsovinisztább magyar száll vele sírba. - Születése, nevelkedése, egész ifjúsága oly korra esik, amelyben a nemzeti szellem elalélt, a magyar nyelv elkorcsosult, a magyar irodalom elhanyatlott, de ő benne nyelvért s irodalomért oly nagy lelkesedés lobog, hogy a régi magyar irodalom termékeivel műveli ki magát, a megújhodónak pedig egyik legserényebb munkásává lesz. Életének javát, teljes 40 évet (1744-83) katonáskodásban tölti, Mária Terézia hű szolgálatában, végigharcolja a Habsburg-örökösödési s a hétéves háborút s mint lovasgenerális (vezérőrnagy) hagyja oda a fényes pályát, de a nyugalom nála csak a munkakör megcserélését, csak fegyverváltoztatást jelent. - Ifjú- s férfikorában szolgálta királyát, hosszú öregségét nemzetének szenteli; addig harcolt karddal, ezentúl küzd tollal; addig védte a trónt külső ellenségek ellen, ezentúl a hazát igyekszik belső bajaiból kimenteni, a magyar nyelv, a magyar viselet, a nemzeti érzés elleneit segít legyőzni, úgy hogy utolsó munkájához csatolt arcképét méltán s jellemzően díszíti ez a körirat: Amennyit Marsnak, annyit Apollónak. Vissza