A példa ereje

Előszó

„A példa ereje" - egy könyv címe. Három (angol, francia és holland) nyelven adta ki az Európa Nostra vezérkara Hollandiában. Abból az alkalomból jelent meg, hogy a szervezet elismerés rendszere 1999-ben húsz éves lett.
Az épített és a természeti örökség megóvására, helyreállítására szövetkezett „nem kormányzati szervezetek", egyesületek, alapítványok és magánszemélyek páneurópai csúcsintézménye négy évenként cserélődő nemzetközi összetételű szakmai kuratóriuma évente pályázatot hirdet, majd a beérkezett munkák (felújítások, helyreállítások, rekonstrukciók) dokumentációs anyaga, a leírások, képek, rajzok tanulmányozása, valamint a helyszíni bejárások után dönt a díjakról, amelyeket aztán a következő év tavaszán ad át egy - évente más városban, más országban megrendezett konferencia, vagy egy, csak erre az alkalomra szervezett ünnepség keretében. Az elismerés kis bronz plakettjét később helyezik csak el a díjazott „projekt" helyszínén, falán, kapuján.
A pályázók legtöbbje hivatásos, építész, ingatlanfejlesztéssel és felújítással foglalkozó cég, bank, állami- vagy önkormányzati tulajdonú intézmény. Az általuk elvégzett munkát, beruházást egy civil szervezet zsűrije, bírálóbizottsága értékeli, s tartja érdemesnek - némelyiket hosszú vita és tanácskozás után - az elismerésre. S ha azért mindannyian tudjuk, hogy az értékelést a szervezet hozzáértő, magasan kvalifikált szakemberei, vezetői végzik, fontosnak tartom hangsúlyozni: a profik keresik a civilszervezet tetszését, dicséretét.
Az épített és a természeti környezet védelmében kiemelkedően fontos a civil szervezetek jelenléte, közreműködése, illetve kezdeményező szerepe. Ez a természeti környezetet védő emberek előtt hamarabb volt egyértelmű, mint a művi-, az épített értékeket óvók, azért tenni szándékozók számára. A „zöld" szervezetekről már jócskán hallottunk, olvastunk, mire megkezdődött az emberek összefogása az épített örökség védelmében is. Ez fokozottan így volt Európa keleti felében, a „szocializmus építésének" korában: az állampárt vezetői különös ellenszenvvel figyelték az igény megjelenését, s a „szervezkedést", az első városvédő, vagy faluszépítő egyesületek megalakulását.
Először 1980-ban jöttek össze megbeszélni közös dolgaikat az elsőnek megalakult egyesületek Szombathelyen. Ezek egy része gyakorlatilag a XIX. században létrejött - és a pártállami évtizedekben megszüntetett - fontos közösségek újraélesztett változatai voltak. Lassan fejlődött tovább a dolog országszerte. Két évvel később Kaposváron, a második találkozón még csak tizenketten voltak. Ekkor kezdődött meg a budapesti városvédő egyesület megszervezése, amely azután Budapesti Városszépítő Egyesület néven 1983 májusára létrejöhetett. A sok harc, s ezzel összefüggő megalkuvások sora, illetve az ezek során kialakult „helyzet" gyakorlatilag megnyitotta a lehetőséget a más településeken élő, hasonló indíttatású, az épített örökség iránt elkötelezett emberek előtt hasonló szervezetek, egyesületek megalakítására. Vissza