A pedagógia új rendszere címszavakban

Fülszöveg

Előszó
A pedagógia új rendszere címszavakban című munka a pedagógia egészéről szól: elágazásairól, végeláthatatlan tudományközi kapcsolatairól, strukturálásának nehézségeiről, presztízséről. Mindezt címszavakba, tárgyszavakba sűrítve mondja el, de oly módon, hogy a pedagógia váza, rendszere, szerkezete is elő-elővillanjon.
Nemrégiben egyik „tisztelőm" - ismerve gyakorlati kísérletező munkásságomat és e kötet tervét - azt állította rólam, hogy a posztmodern pedagógia egyik képviselője vagyok, őszintén megvallom, a minősítés helytállóságán sokat töprengtem. Most, hogy könyvem elkészült, utánanéztem, komolyan vegyem-e a posztmodern jelzőt. Rájöttem, van némi igazság, valamiféle találat a minősítésben. A pedagógia új rendszere címszavakban című összeállításomban a pedagógiai tradíció és a pedagógiai innováció termékei között válogatva nem voltam finnyás. Nem szelektáltam semmiféle irányzat, konstrukció igénye szerint. Helyette e munkában összemarkoltam azokat a pedagógiai... Tovább

Fülszöveg

Előszó
A pedagógia új rendszere címszavakban című munka a pedagógia egészéről szól: elágazásairól, végeláthatatlan tudományközi kapcsolatairól, strukturálásának nehézségeiről, presztízséről. Mindezt címszavakba, tárgyszavakba sűrítve mondja el, de oly módon, hogy a pedagógia váza, rendszere, szerkezete is elő-elővillanjon.
Nemrégiben egyik „tisztelőm" - ismerve gyakorlati kísérletező munkásságomat és e kötet tervét - azt állította rólam, hogy a posztmodern pedagógia egyik képviselője vagyok, őszintén megvallom, a minősítés helytállóságán sokat töprengtem. Most, hogy könyvem elkészült, utánanéztem, komolyan vegyem-e a posztmodern jelzőt. Rájöttem, van némi igazság, valamiféle találat a minősítésben. A pedagógia új rendszere címszavakban című összeállításomban a pedagógiai tradíció és a pedagógiai innováció termékei között válogatva nem voltam finnyás. Nem szelektáltam semmiféle irányzat, konstrukció igénye szerint. Helyette e munkában összemarkoltam azokat a pedagógiai törekvéseket is, amelyek sokak szemében asszimilálhatatlanok, sokak szemében hulladéknak, szellemi szemétnek (,,dreck"-nek) számítanak. Tántoríthatatlan eltökéltséggel karoltam fel azokat a filozófiai és pedagógiai erőfeszítéseket is, amelyekről napjainkban tudomást sem vesznek, mivel nem férnek be a „hivatalos" értékelés sémáiba.
Tudom, hogy ellenfeleim az előző sorok olvastán azzal fognak vádolni, hogy immár a posztmodernet lovagolom meg, mivel eredeti konstrukció létrehozására nem vagyok képes. Az Olvasó és az idő majd eldönti, hogy ez a mű a szellemi kacatok piacára kerül-e. Előfordulhat, hogy akik belelapoznak, talán rádöbennek, hogy a félresöpört és általam felkarolt szellemi hulladék is lehet érték, a pedagógiai gyakorlatot jobbító és inspiráló. Tudom, hogy ez az okoskodás nem véd meg attól, hogy több százan - ha akad ennyi képzeletbeli olvasó - netán dilettánsnak tekintsenek. E könyvben ugyanis hatszáznál is több diszciplínával szembesítettem a pedagógia világát. Mivel mindegyik szakmát nem érthetem úgy, mint legjobb művelőik, elvileg kiszámítható, hogy legalább hatszáz elutasító, gúnyolódó, kioktató bírálatban részesülhetek. Nyilván ezt akkor is tudtam, amikor a könyv megírására vállalkoztam, amikor a választott műfaj mellett köteleztem el magam. Akkor mégis miért adtam a fejem rá, tettem föl többször magamnak is a kérdést. A válasz egyszerű. Izgat a pedagógia jövője: tudománnyá - de legalább professzionális szakmai stúdiummá - válásának esélye, gyakorlatot orientáló, alakító szerepének tisztázása. E program megvalósulásához vezető út egyik állomásának tekintem e - posztmodern pedagógiai címkével is felruházható - művet. Elkészülésében hű munkatársaim és tanítványaim segítettek: Bosnyák Péterné, Heffner Anna, Kiss Éva, Zsolnainé Mátyási Mária. Közülük a szerkesztés nehéz munkáját Heffner Anna vállalta. Mindegyiküknek - de különösen neki - hálával tartozom. Köszönöm nekik, hogy ebben a szellemi-emberi kalandban is kitartottak mellettem.
Törökbálint, 1996. március 12.
Zsolnai József Vissza