A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526

Előszó

Részlet:
A hiteleshelyek és a pécsváradi konvent hiteleshelyi tevékenysége
(Bevezető tanulmány)
1. A hiteleshelyek a középkori Magyarországon
1.1. A hiteleshelyek szerepe és jelentősége
A hiteleshelyek a magyarországi joggyakorlat sajátos és hosszú életű intézményei voltak. Kialakulásuk szoros összefüggésben állt a magyar írásbeliség elterjedésével, valamint a jogi eljárások ezzel párhuzamos átalakulásával. Tevékenységi körüket mai fogalmaink szerint nehezen lehetne egyetlen mai hivatali szervével azonosítani. E speciálisan a magyar jogfejlődésből kinőtt intézmények ugyanis egyszerre végeztek a mai közjegyzők, nyomozók és ügyvédek feladataihoz is hasonló eljárásokat. A hivatali életben betöltött korabeli szerepüknek meghatározása kapcsán a szakirodalom általában a Nyugat-Európában kialakult és meghatározóvá vált közjegyzőséggel von párhuzamot. Működésük alapját elsősorban az a presztízs jelentette, amelyet többek között a tagjaik által művelt írásbeliség, illetve az írás jogbiztosító szerepe teremtett számukra. A magánügyfelek és a hivatalos szervek részéről a hiteleshelyek kiadványai iránti bizalom legfőbb zálogául az e szervek által birtokolt, a világi joggyakorlatban közhitelt érdemlő, működésük korai szakaszában megjelenő pecsét használata, vagyis a hiteleshelyek által kiadott okiratokra történt ráhelyezése szolgált. A hiteleshelyek kiadványai azonban csak a világi bíróságok előtt rendelkeztek jogerővel, az egyházi törvényszékek a hiteleshelyi pecsét autenticitását nem fogadták el. Vissza