Előszó
Kevés iskolája van a vén Európának, melynek ne lenne kézbevehető, tanulmányozható története. A múlt szellemének tisztelete, ápolása hatotta át a magyarországi oktatási intézmények születésének és...
Tovább
Előszó
Kevés iskolája van a vén Európának, melynek ne lenne kézbevehető, tanulmányozható története. A múlt szellemének tisztelete, ápolása hatotta át a magyarországi oktatási intézmények születésének és életútjának vizsgálóit. Az adott kor szellemi élete, nívója meghatározója, s egyben tükre is a társadalom fejlettségének.
A teremtő erő, az alkotó elme gazdagsága fémjelzi Pécset, az iskolavárost. A tudomány e fellegvára iskolákat életre hívó hely a múlt században, s a jelenben egyaránt. Némelyek az öröklött hírnév, a régi dicsőség állandó ébrentartásával nemcsak hagyománytiszteletből példásak. Ez adott olyan kohéziót, mely kihat a jelen sikereikre is.
Vannak azonban „hátrányos helyzetű" intézmények. Ilyen a miénk is. A dualizmus megszületését megelőző évtized terméseként létrejött Alreáltanoda a jelenlegi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskoláig kinőve mostohagyerek sorsot élt. Ám nem a történelem évszázados viharai bántak rútul vele. Sok mindent tudunk sorsáról. Élete, évtizedei mégsem peregnek nyitott könyv lapjaiként. Nincs a könyv, melyet felütve böngészhetne az olvasó. Requinyi Géza munkája fehér holló egyedüliségében is remek.
A küzdelmes életet nemcsak a kor nem méltányolta. A 20. században a zilált belső iskolai élet - a sok átszervezés, a vándorlások - feledtették, elaltatták a saját történet vizsgálatát. Az elődök hanyagsága kellemetlen örökség. Petrovich Ede történeti munkája is még kiadatlan, csak a szerző irattárában lapuló kézirat. Ma, amikor a múltat kutatva hagyományt ápolunk, a jövő generációk előtt is vizsgázunk. Vizsgázunk és feladatot szabunk: A Genius loci tiszteletben tartása, élesztése, új tettekkel való gazdagítása minden kor elmulaszthatatlan fiúi kötelessége az Alma mater iránt.
E könyv nem lehet teljes és lezárt. Az olvasó objektív és szubjektív érzéséből bizonyára lesznek hiányok. A megértő jószándék beláttatja majd, hogy egy és negyed évszázad minden részlete nemcsak a figyelem elkalandozása miatt, a terjedelem megszabott méretéből is ilyen. De a lezárás is szükségszerűen hiányzik. Egy élő és állandóan megújuló iskolára utal. A folytatást az utódokra bízzuk!
- A szerkesztő -
Vissza