A Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium 20 éves Jubileumi évkönyve 1995.

Előszó

Részlet:

Jelenleg a magyar közoktatásban a fokozódó feszültségek, a csőretöltött béke időszakát éljük. Ugyan pillanatnyilag még békeállapot van a pedagógia és az országos közoktatás-politika , az iskolák és fenntartók között, de maguk, a legközvetlenebbül érintettek, a nevelők és a tanulók, valamint a szülők már csökkenő békességgel és növekvő aggodalommal várják a holnapot. A holnapot, ami ugyan soha nem volt pontosan előrelátható, de most végképp kiszámíthatatlan helyzetet is eredményezhet: minden bekövetkezhet, s mindennek az ellenkezője is. Ebből a szempontból bizony nem a legeszményibb még ez a szép jubileum sem, ahová a Kodály Zoltán Gimnázium érkezett el két évtizedes tiszteletreméltó múltjával. Ez a két évtized az iskola tanárai és tanulói részéről tisztességgel megélt idő volt, tele munkával, erőfeszítéssel, teljesítményekkel sőt sikerekkel. Ugyanakkor az intézménytől független külső körülmények következtében sokkal több problémával is szembe kellett nézni, váratlan helyzetekre megfelelő megoldásokat találni. A történelmi mérleg egyértelműen a létrehozott értékek javára dől el: tisztelet és dicsőség, elismerés és köszönet mindazoknak, akik ebben tevékeny részt vállaltak! Tulajdonképpen már az önmagában is egyfajta siker, hogy oly sok ellentmondást hordozó történelmi változás közepette sikerült talpon maradnia az iskolának. Régen volt történelmünkben olyan húsz év, amikor ilyen éles politikai fordulatok követték egymást: öröknek vélt birodalmak, államrendszerek omlottak össze, öröknek hitt és hirdetett vezérek hullottak a porba, nagy vargabetűkkel keresi a helyes utat nemzetünk is. Útkereső bolyongásunk pillanatnyi szakasza nem éppen a legeszményibb. Napjainkra éppen hivatásunk területéről - is - olyan alapvetőnek tartott fogalmak kerülnek lassan a süllyesztőbe, mint a kultúra, a tudás, a tanulás, s helyükbe halovány értéktelen pótlékok lépnek. A szó még létezik, de eredeti tartalma már eltűnőben van. Vissza