A Péceli Baptista Gyülekezet története (1892-2002)

Előszó

A Péceli Baptista Gyülekezet 100 éves évfordulójára összegyűjtött történelmi anyagot tíz évvel ezelőtt váratlan akadályok miatt nem tudtuk kiadni. Elsősorban a lelkipásztorváltozással és a lakásépítéssel kapcsolatos nehézségek voltak ezek az akadályozó tényezők. Legyen hála Istennek, hogy a nagy gonddal összegyűjtött történelmi emlékezések nem vesztek el, és most e könyv formájában megjelentethetjük elsősorban Isten dicsőségére, azután pedig a gyülekezet tagjainak örömére és a környezetünkben élők közti bizonyságtételre.
A 100 éves évforduló anyagát a nagyobb fejezetek elején megnevezett írók gyűjtötték és állították össze. A legutóbbi tíz év leírását a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora, Eszes Zoltán testvér készítette. A képanyag összegyűjtésében és előkészítésében Gerzsenyi László és Eszes Zoltán mellett Mikes András, Vezsenyi József, Birtalan Zsolt, Tóth Dávid és Papp István nyújtott segítséget.
Tíz év alatt a gyülekezet összetétele eléggé megváltozott. El kellett búcsúznunk sok idősebb gyülekezeti tagtól, ami fájdalommal járt együtt. Ugyanakkor azonban nem kellett átélnünk az elöregedésnek nevezett sajnálatos kortünetet. A Péceli Baptista Gyülekezetben növekedett a fiatalok és gyermekek aránya, ami jó reménységre jogosít bennünket, ma élő időseket a gyülekezet jövőjére vonatkozóan.
Ez újabb történelmi határkőnél megállva, hálaadásra buzdulunk Isten iránt. Megköszönjük neki, hogy kegyelmesen kísérte életünket és megáldotta evangéliumi szolgálatunkat. Bevalljuk neki bűnbánattal, hogy az előző évtizedekben a gyülekezet tagjaiban tapasztalt lelkesedés és odaadás terén olykor meglanyhultunk. Most sem teljesen felhőtlen közösségi életünk és kifelé ható működésünk. Megkaptuk azonban mennyei Atyánktól ezt a biztató ígéretet: „Ha... megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (1Krón 7:14). Nemrégen átléptünk a XXI. évszázadba, egyúttal a harmadik évezredbe. Tagadhatatlan, hogy nagy várakozások és félelmek töltik el az emberek szívét ennél az évszázadokkal és évezredekkel jelzett útkereszteződésnél. Vajon mit hoz a jövendő? Hogyan alakul közösségi életünk és egyáltalán az egyház bizonyságtétele ebben a világban? Vissza