A parnasszus horizontja

Fülszöveg

E posztumusz kötet természettudományi írások gyűjteményének indult. Szerettük volna bemutatni azt a Maróti Lajost, aki fizikus szerkesztő korában, jórészt az 1960-as években - túlzás nélkül mondható - megteremtette a modern magyar természettudományos esszét. Mint azt az Olvasó tapasztalja majd, nagyon messze távolodtunk eredeti célunktól. Egyre többet forgatván a ránk maradt kéziratokat és a korábban már megjelent műveket, egyre nyilvánvalóbbá Vált: az 1957 őszén költőként jelentkező, majd az irodalom majdnem minden ágában tevékenykedő Maróti Lajos kritikáinak, publicisztikai írásainak, tanulmányainak, regényeinek és drámáinak gondolatai olyany-nyira vonzzák egymást, a legszélsőségesebb műfaji és időbeli távolságok ellenére oly egységes gondolatrendszert, oly egységes gondolkodót rajzolnak ki, hogy jóformán lehetetlen az életműnek csupán az egyik részét a fénybe emelni. Bármely rész - mint egy hologram - felidézi az egészet, és éppen az egymást erősítő interferenciákkal lesz... Tovább

Fülszöveg

E posztumusz kötet természettudományi írások gyűjteményének indult. Szerettük volna bemutatni azt a Maróti Lajost, aki fizikus szerkesztő korában, jórészt az 1960-as években - túlzás nélkül mondható - megteremtette a modern magyar természettudományos esszét. Mint azt az Olvasó tapasztalja majd, nagyon messze távolodtunk eredeti célunktól. Egyre többet forgatván a ránk maradt kéziratokat és a korábban már megjelent műveket, egyre nyilvánvalóbbá Vált: az 1957 őszén költőként jelentkező, majd az irodalom majdnem minden ágában tevékenykedő Maróti Lajos kritikáinak, publicisztikai írásainak, tanulmányainak, regényeinek és drámáinak gondolatai olyany-nyira vonzzák egymást, a legszélsőségesebb műfaji és időbeli távolságok ellenére oly egységes gondolatrendszert, oly egységes gondolkodót rajzolnak ki, hogy jóformán lehetetlen az életműnek csupán az egyik részét a fénybe emelni. Bármely rész - mint egy hologram - felidézi az egészet, és éppen az egymást erősítő interferenciákkal lesz teljes; legyen szó akár verselemzésről, a költő dolgáról, akár a tudományos alkotás természetrajzáról és etikájáról, akár az
író tudományáról, a tudomány művészetéről, a művészet filozófiájáról, akár a két-kultúráról - vagyis a kultúra egységéről. És miként az Olvasó nem szabadulhat a gondolatok kényszerítő kohéziójától, e gondolatok megformálója sem tudta hűvös bölcselőként szemlélni vizsgálatának tárgyát, íróként a legel-vontabb kérdéseknél is a dráma feszültségére bukkant, hol tragédiára, hol az abszurd gondolatok komédiájára. Vissza