Fülszöveg
Valérie Massé, a vidéken felnövő, szabad szellemű fiatal lány legfőbb vágya, hogy Párizsban festészetet tanulhasson. Ennek érdekében még a szerelmével, Gábriellel való kapcsolatát sem fél kockáztatni. A nagyvárosban meg is találja, amire évek óta vágyott: tanulmányokat, művészbarátokat és izgalmas, pezsgő életet. Megismerkedik többek között az ifjú Apollinaire-rel, aki bevezeti a művészszalonok világába.
A gondtalan időszaknak a világháború vet véget: a lány szerettei is a frontra indulnak, Gábriel pedig, akinek a gyermekét várja, eltűnik egy csatában. Valérie-nek leányanyaként kell megküzdenie a kitaszítottsággal, a magánynyal, a háború okozta nélkülözéssel. Csak akkor ébred fel benne ismét a remény, amikor megismerkedik Anna Coleman Ladd szobrászművésszel, aki háborús arcsérülteknek készít maszkokat. Valérie a segítő művészcsapathoz társul. Egy nap szörnyű sérülést túlélő katona kopogtat a maszkkészítő ajtaján
„- Jobban fogja érezni magát, ha lesz maszkja. Ezt megígérhetem....
Tovább
Fülszöveg
Valérie Massé, a vidéken felnövő, szabad szellemű fiatal lány legfőbb vágya, hogy Párizsban festészetet tanulhasson. Ennek érdekében még a szerelmével, Gábriellel való kapcsolatát sem fél kockáztatni. A nagyvárosban meg is találja, amire évek óta vágyott: tanulmányokat, művészbarátokat és izgalmas, pezsgő életet. Megismerkedik többek között az ifjú Apollinaire-rel, aki bevezeti a művészszalonok világába.
A gondtalan időszaknak a világháború vet véget: a lány szerettei is a frontra indulnak, Gábriel pedig, akinek a gyermekét várja, eltűnik egy csatában. Valérie-nek leányanyaként kell megküzdenie a kitaszítottsággal, a magánynyal, a háború okozta nélkülözéssel. Csak akkor ébred fel benne ismét a remény, amikor megismerkedik Anna Coleman Ladd szobrászművésszel, aki háborús arcsérülteknek készít maszkokat. Valérie a segítő művészcsapathoz társul. Egy nap szörnyű sérülést túlélő katona kopogtat a maszkkészítő ajtaján
„- Jobban fogja érezni magát, ha lesz maszkja. Ezt megígérhetem.
- Valóban? Nem hiszem, hogy ettől jobb lesz az életem. Elfogadtam ezt. Csak nem akarom többé az embereket megijeszteni, talán egy napon a családomat is meglátogatom.
Valérie mindent előkészített a gipszlenyomathoz.
- Üljön le, és döntse hátra a fejét! - mondta, miközben a férfi helyet foglalt a műhelyében. - Lazítson!
A szóra Louis felvonta a szemöldökét.
- Bocsásson meg, de 1914 óta nem tudtam lazítani.
Valérie megértette. Az az év több sebet okozott, mint amennyit az ember el tud viselni.
- Próbáljon meg valami szépre gondolni! Hegedűkészítő volt, vagy nem? Maga is játszott?
- Természetesen. Gyerekkorom óta. De már nem megy.
Valérie úgy sejtette, hogy az állára céloz, amellyel a hegedűt megtámasztotta.
- Megint lehetséges lesz, ha elkészül a maszk.
- Nem. - A férfi tekintete jéghideggé vált. - Nem játszom. Soha többé.
Az a mód, ahogyan Louis közölte vele, hogy soha többé nem fog hegedülni, nagyon mélyen megrázta Valérie-t, valósággal nyomasztotta. Olyan fiatal a férfi, honnan tudhatná, hogy egy napon nem lesz jobb az élete? Ahogyan neki is jobb lesz, mihelyt Gábriel és Julié mellette lesznek! Ez a remény volt az egyetlen, ami tartotta benne a lelket. Hogyan tud Louis tovább élni, ha már semmiben sem hisz?"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal