A parasztszent

Előszó

Leuenbrugger Miklós, akit Svájcban születési helyéről Flüei Miklósnak, vagy pedig „Miklós testvérnek" hívnak, már életében is nagy tiszteletnek örvendett. Az egykorú feljegyzések szerint földijei, Flüe környékének lakói, de távolabbi tisztelői is mint szent embert emlegetik, vagy pedig olyan tulajdonságokkal díszítik fel, amelyekkel csak a szentek életében találkozunk. Hívei, akiknek száma évről-évre gyarapodott, halála után azonnal mozgalmat indítottak boldoggáavatására. Bár igyekezetüket számos adattal és csodálatos ténnyel támasztották alá, boldoggáavatására mégis csak 1649-ben került a sor, amikor X. Ince pápa megengedte, hogy Svájcban az oltáron mint boldogat tisztelhetik. 1944. decemberében végre a svájci katolikusoknak és sok nemkatolikus svájci honfitársnak az az óhaja is teljesült, hogy hazájuk nagy fiát most már mint szentet is tisztelhetik. Ugyanis az elmúlt év decemberében avatta szentté XII. Pius pápa Leuenbrugger Miklóst. A háború miatt a szenttéavatás ünnepségeiről a magyar közönség - ha egyáltalában, - már csak rövid hírben szerezhetett tudomást.
Leuenbrugger Miklós, illetve Flüei Szent Miklós élete mind lélektani, mind pedig erkölcsi és vallási szempontból fölötte érdekes, figyelemreméltó és tanulságos jelenség. Életének lélektani problémájától, amely lélekbúvároknak és lélektani tudósoknak a legkülönbözőbb elméletek felállítására tág teret enged, eltekintünk. Bennünket életében elsődlegesen és elsősorban vallás-erkölcsi tartalma érdekel, amely - szerintünk - minden tudományos búvárkodásnál és elméletnél fontosabb és értékesebb, mert nemcsak az észt foglalkoztatja és az élettől elvonatkoztatott elméletekben éli ki magát, hanem mert a szívet és a lelket nemesíti és az olvasót hasonló tettek utánzására serkenti... Vissza