A parasztpárt megalakulása

Előszó

Erdei Ferenc 1939-ben Szigetszentmiklósra költözött, de Makó továbbra is a népi mozgalom egyik vidéki központja maradt, ugyanis a Maros-parti város ősi ellenzéki fészek, Juhász Gyulának az örök 48 jelképe, József Attilának Maros-menti Konstantinápoly, Féja Gézának a szabadság városa és a Márciusi Front Mekkája. Találóan írta a Viharsarok szerzője: „Ez a város elevenen megőrizte a magyar történelmet. Ma is olyan, mintha Kossuth Lajost várná, a szabadságra esküdő Kossuth-nóta dallama zeng ki a makóiak szavaiból s ragyog szemükből. Nem kell itten dobszó, demagógia s propaganda, csak lengesse meg a szél a szabadságnak bármilyen kicsiny, de tiszta zászlaját; seregek teremnek és menetelnek egy pillanat alatt."
A 48-as Kossuth pártnak és az olvasóköröknek rendkívül fontos szerepük volt a város életében. Erdei Ferenc írta: „A komoly radikális és polgári pártok közül egyedül a Kossuth párt roncsai léteznek még, s ahol úgy él, mint Makón, csudájára járnak a jövőbe nézők." Makó egy évtizedig, 1929-től 1939-ig a magyar progresszió élvonalába tartozott. A Kossuth párt és a Szociáldemokrata Párt a húszas évek közepén létrehozta az egyesült ellenzéket. Ez a politikai csoportosulás 1929-ben minden megyei választható helyre bejuttatta jelöltjeit. Ehhez az egyesült ellenzékhez 1935-ben csatlakozott a kisgazdapárt is. A három ellenzéki párt közös intézőbizottságot hozott létre és megindította a Várospolitikai Szemlét, az ország első népfrontos szemléletű lapját. Vissza