A papírenyvezés kérdései

Előszó

A növényi eredetű rostok nemezelésével előállított papírlap erősen nedvszívó tulajdonságú. A papír magas nedvszívóképessége a legtöbb felhasználási területen hátrányos, részben mert csomagolásra, írásra alkalmatlanná teszi, másrészt mivel átnedvesedés során szilárdsága az eredeti érték 5-6 %-ára csökken.
A nedvszívó képesség a gyártás során kisebb-nagyobb mértékben csökkenthető ugyan, de az így elérhető hatás a gyakorlatban legtöbbször nem elegendő és egyes különleges esetektől eltekinve, megfelelő impregnálással kell a papír nedvszívó képességét a felhasználás követelményei által megszabott mértékben csökkenteni. Ezt a papíriparban általánosan ismert és alkalmazott műveletet enyvezésnek nevezik.
Az enyvezés művelete a papíriparban igen régen ismert. Legrégibb formája az állati enyvvel való felületi enyvezés volt, a kész papírlapokat enyvoldatba mártották és levegőn megszárították. Nevét is innen nyerte, bár az enyvezést ma már nem enyvvel, hanem fenyőgyantával végzik.
Az állati enyvvel végzett enyvezés, a külön műveletben végzett impregnálás folytán a folyamatos papírgyártás követelményeit nem tudta kielégíteni, ezért ma már csak különleges esetekben használják, s a gyakorlatban csaknem kizárólag a fenyőgyantával anyagában végzett enyvezést alkalmazzák.
A papír anyagában való enyvezését Illig fedezte fel majdnem 150 évvel ezelőtt, 1805-ben. Hosszú ideig csaknem kizárólag ezt az Illig által kidolgozott eljárást alkalmazták, s csak az utóbbi évtizedekben kezdett elterjedni a módosított magas szabadgyanta tartalmú védőkolloidos enyvek alkalmazása, és a gyanta mellett egyéb természetes és szintetikus enyvezőanyagok enyvezésre való flehasználása. Ezeket az újabb enyvezőanyagokat részben a gyanta pótlására, részben különleges minőségi követelmények elérése céljából alkalmazzák. A nagy tömegben előállított kommersz papírok gyártásánál azonban döntőleg még ma is eredeti, vagy módosított formában az Illig által kidolgozott gyantaenyvezést alkalmazzák... Vissza