A pápák története

Előszó

Részlet a könyvből:

A pápaság korszakai.
Kereszténység a római birodalomban.

A korábbi évszázadok régi világát számos független nép töltötte meg. A Földközi-tenger körül, amennyire a partokról a belső területekre eljut a hir: pontosan elkülönítve, eredetileg szűk határok közé szorított, mindmegannyi szabad és különösen berendezett államban laknak. A függetlenség, melyet'élveznek, nemcsak politikai: mindenfelé helyi vallások alakultak ki; ugyancsak helyhez kötöttek az Istennel és az isteni dolgokkal kapcsolatos eszmék; a különböző sajátosságok nemzeti istenei foglalják el a világot; a törvények, melyeket hivőik követnék, elválaszthatatlanul egyesülnek az állami törvényekkel. Azt mondhatnók: az állam és vallás e szoros egyesülése, ez a kettős szabadság, amit csak a törzsrokonság enyhe kötelezettségei korlátoztak, a legnagyobb szerepet játssza az ókor kialakulásában. Szűk határok zártak el mindenkit, de a határokon belül a fiatalos és önmagára bízott élet teljes egészében szabad ösztönei szerint alakulhat.
Mennyire megváltozott mindez, mikor feltűnt Róma hatalma! Mindazon autonómiák, amelyek megtöltik a világot, szemünk láttára egymás után meghajolnak és eltűnnek: a föld egyszerre nagyon szegény lett szabad népekben!
Más időszakokban az államok megrendültek, mert az emberek megszűntek hinni vallásukban: ilyenkor az államok leigázása természetszerűen követte a vallások bukását. A politikai hatalom nyomában szükségszerűen özönlöttek Rómába: de vájjon jelentőségük megmaradhatott-e, mikor elvesztették lábuk alól a talajt, amelyen otthon álltak? Isis tiszteletének meg lehetett az értelme Egyiptomban, mert úgy istenítette a természeti erőket, ahogy azok ebben az országban megjelentek: Rómában értelmetlen bálványimádás lett belőle. S amint különböző mitológiák érintették egymást, nem következhetett más, minthogy kölcsönösen megtámadják és föloszlassák egymást. Vissza