Előszó
Együtt egymásért
Állítólag akkor kezd valaki öregedni, amikor elkezd dohogni „a mai fiatalok" miatt. Ezt a dobogást már az idősödő Szókratész elkövette annak idején.
A „felgyorsuló" időben az...
Tovább
Előszó
Együtt egymásért
Állítólag akkor kezd valaki öregedni, amikor elkezd dohogni „a mai fiatalok" miatt. Ezt a dobogást már az idősödő Szókratész elkövette annak idején.
A „felgyorsuló" időben az öregedés már jóval hamarabb elkezdődik. A Pápai Református Gimnázium alapuló évfolyama(i) már sóhajtoznak, hogy milyen más volt a mi időnkben és hát ezek a mostaniak ...
Valóban: volt különbség az alapító 1-2. évfolyam élete és a maiak között. A kicsi, családias intézet - ahol tényleg mindenki ismert mindenkit, - egy-két évre visszavarázsolt valamit abból a Pápai Református Gimnáziumból, amelyről az öregek oly sok szépet elmondtak és elmondanak. A régi Pápai Református Gimnáziumban, és az újjászületett első egy-két évben egymással közösségben élt minden tanár és minden diák.
Az emberi lélek titkait kutatók elmondják, leírják, hogy egy-egy személy mintegy 100-120 másik személlyel képes tartós, folyamatos „interaktív" kapcsolatot létesíteni és fenntartani. A régi apró falvak titka ez volt. A városon belül egy-egy utca összetartozásának titka ez volt. Egy-egy régi bérház, egy-egy grund (Pál utcai fiúk!) titka ez volt. S ha ennél több emberrel kellene közösségben élnem: a létszám növekedésével a kapcsolat mélysége arányosan csökkenni fog.
A gimnázium nyári táborainak, szakköreinek, osztály és évfolyam közösségeinek az egyik igazi belső mozgatója, csodaszép diákélmények kovácsolója mindig ez a szűkebb létszám.
Valahányszor a gimnázium nagy egészének valamelyik kis része élő közösséggé formálódik, - visszahoztunk valamit a régiből és megteremtettük az új számára a legfontosabbat.
dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal