A Páneurópai Piknik és az 1989. szeptember 11-i határnyitás

Előszó

Részlet:
A Páneurópai Piknik és az 1989. szeptember 11-i határnyitás
A Páneurópai Piknik története az ötlettől a megvalósulásig igen tanulságos. Valójában akkor lehet az összefüggéseket, az eseményeket és következményeik súlyát megérteni, ha felidézzük a kort, az akkori politikai összefüggésrendszert, mely lassan már sokak számára feledésbe merül. Érdemes a vasfüggöny megszűnésének történetét is röviden érinteni.
Az előzmények
Az úgynevezett "Sz-100" típusú, 246 km hosszú jelzőberendezést - a "vasfüggönyt" - az MSZMP PB 1965. május 11-i döntése alapján építették fel 1965 és 1971 között. Egy 1949-ben, közvetlenül az osztrák határnál felépített, aknamezőkkel ellátott szögesdrót rendszert váltottak fel ezzel. Székely János, a Határőrség országos parancsnoka, a Belügyminisztériumnak készített jelentésében a rendszer számos problémájára utalt. A sűrűsödő műszaki-technikai gondok mellett megemlítette azt a groteszk tényt, hogy mivel a Szovjetunió beszüntette a telepített rendszer további gyártását, a rozsdamentes drót utánpótlását csak nyugati importtal lehetett volna megoldani, ami jelentős devizamennyiséget igényel. Horváth István belügyminiszter egy interjúban közölte, hogy "...az államhatár bizonyos szakaszain a régi idők kellékei és berendezései még megvannak," és utalt arra, hogy itt az ideje, a technikai határzárak leépítésére. Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP PB tagja 1988. október 26-án Győrben azt nyilatkozta, hogy " ...az elektromos jelzőberendezés erkölcsileg, technikailag és politikailag elöregedett." Vissza