Előszó
Részlet a könyvből:
Ki nem hallotta még közületek, magyar gyerekek, ezt az érdekes magyar szót: cserkész?
Én azt hiszem, nem igen akad köztetek senki se, aki nem tudna a cserkészekről valami...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ki nem hallotta még közületek, magyar gyerekek, ezt az érdekes magyar szót: cserkész?
Én azt hiszem, nem igen akad köztetek senki se, aki nem tudna a cserkészekről valami bájos, különös szép dolgot, aki nem látott volna hosszúbotos, kurtanadrágos fiút? Ha elevenen nem, hát képen. Ő a cserkész.
Már sok százezer cserkész van a világon.
Sokezren vannak Magyarországon is.
Pompás fiúk ezek a vidámszemű, edzett izmú, friss gondolkozású cserkészek.
A legfiatalabb köztük tíz-tizenegyéves. Mert csak ebben a korban lehet olyan erős a teste, annyi a tudása, hogy megértse: mint kell legelőször a maga dolgát szorgalommal elvégezni, aztán a szépséges természetet és az embereket, állatokat szeretni, a jótevésre mindig készen lenni, a bajba jutottakon ereje szerint segíteni, a testet gonddal ápolni, a tisztaságért élni-halni, az értelmet tanulással, figyeléssel művelni az igazi cserkésznek!
Ilyen pompás, komoly, mégis jókedvű, edzett, szorgalmas cserkészfiúról, a palotai diákról, Hörömpő Gidáról mondok én most nektek érdekes történetet.
Hallgassátok csak!
Vissza