A Palócföld fába álmodója

Előszó

Részlet:

"Élt közöttünk, Nógrád megyében egy olyan alkotó, akinek munkássága semmilyen "izmussal" sem rokonítható, őszinte, modern irányzatok helyett inkább a kétkezi munkás, a parasztember racionalitásán alapuló művei egyetlen XX. századi irányzatba sem sorolhatók be.
Id. Szabó István 2008-ban - egészen pontosan augusztus 29-én - lenne százöt esztendős. Életútja felöleli szinte a teljes XX. századot. Ez az életpálya nemcsak az évek számát tekintve hosszú, hiszen bátran mondhatjuk, aki a múlt századot végigélte, mindent megélt, mert ez az évszázad a közelmúlt történelmének talán legizgalmasabb, egyben legzaklatottabb időszaka, mely magában foglalt világháborúkat, forradalmakat, politikai, társadalmi rendszerek egymást követő változásait.
Id. Szabó István élete és munkássága gyakorlatilag végigkísérte e viharos XX. századot. Izgalmas a kérdés - alkotó művészként, szobrászként hogyan lehet megélni egy ilyen, eseményekben, ellentmondásokban gazdag korszakot, melynek történelmi feldolgozottsága, értékelése még napjainkban sem mondható teljesnek? Elsősorban munkával. Hatalmas életművet hagyott hátra maga után, fáradhatatlanul munkálkodott az 1930-as évek elejétől szinte halála pillanatáig. Több száz darabot számláló életműve még akkor is óriási, ha figyelembe vesszük, hány plasztikája semmisült meg, vagy kallódott el véglegesen az idők folyamán. Számára a szobrászaton belül semmi sem volt idegen, szinte minden műfajban kipróbálta magát, az apró zsánerszobroktól kezdve egészen a monumentális köztéri alkotásokig, síremlékekig. Használt bronzot, gipszet, márványt, bazaltot, krómacélt. Id. Szabó István legkedvesebb anyaga azonban élete végéig a fa maradt." Vissza