A pálinka

Előszó

Részlet a kötetből:

"Gervaise reggeli két óráig várta Lantiért. Könnyü éjjeli zubbonyban, a nyitott ablakon beözönlő hideg levegőtől valósággal reszketett. Végre elszunnyadt, keresztbe feküdt az ágyon, lázas volt és arczát könnyek áztatták. Nyolcz napja már, hogy a „Kétfejü borjuhoz" czimzett vendéglőben elköltött vacsora után aludni küldte őt és a gyermekeket, mig ő maga csak igen késő éjjel tért haza; ilyenkor azt beszélte aztán, hogy munkát keresett. Ez este, mig hazajövetelét leste, ugy vélte, hogy látta, a mint belépett a „Nagy erkély" tánczterembe, melynek ragyogó tiz ablaka széles fénysávot vetett a külső körút sötét vonalára; öt-hat lépéssel mögötte pedig a kis Adélét vette észre, a vasalónét, ki szintén az ő vendéglőjükben étkezett; a leány ugy himbálta kezeit, mintha csak most bocsájtotta volna el az ő karját, nehogy a gázlámpák fényében vele egyszerre kelljen az ajtón belépnie.
Midőn Gervaise öt óra felé, a hidegtől megmerevedve, összetörődve, felébredt, hangos zokogásba tört ki. Lantier nem jött haza. Most először töltötte az éjet házon kivül. Ülve maradt az ágy szélén, a kopott bútorszövetből készült menyezet alatt, mely zsinórral volt a padláshoz erősitve. A sirástól elfátyolozott tekintetét lassan jártatta körül a nyomorúságos szobában, melynek berendezését diófaszekrény, három szalmaszék és egy kis, zsiros asztal képezte, melyen törött vizkorsó állt." Vissza