A nyúlkenyér üzenete

Előszó

A "nyúlkenyér" sok évszázados bányászszimbólum. Egy falat az édesapa ennivalójából, amely megjárta a bánya mélységeit. Gyakran van előttem a régen látott kép. Füstbe borult naplemente. Gyerekhad szalad a napkorong felé, amelyből most bukkannak föl a nehéz léptekkel közeledő fekete arcú férfiak. A „hatajtós" házak utcáján jönnek. A két csoport lassan eggyé olvad, a gyerekek kiáltozva vidáman és talán kissé szorongva keresik apjukat, karjába kapaszkodnak, zsebében, tarisznyájában kutatnak. Keresik a nyúlkenyeret, a „sittes ennivalóból" megmaradt falatot. Ez a darabka kenyér az övék. Az Apa visszatért a családhoz,megkereste a föld belsejében az aznapi betevő falatot. A nyúlkenyér az élet jelképe, a megmaradásé,mindazé, amit kenyérben, munkában, harcban, szellemben egyik nemzedék a másiknak adhat. Kis nyúlkenyérnyi falatot hoztam a múlt mélységeiből magam is és szeretném látni, hogy ezt az örökséget az emberi társadalomlétét hogyan őrzi az alkotó, teremtő közösség. Mikor a háború idején jártam a bányatelepeken, mindig ökölbe szorult a kezem,mert a hatajtós házak kis lakásaiból áradt a tömeg-nyomor. Az apró gyerekek szürke arcától összefacsarodott a szívem. Ott játszottak a poros utcán, a házak előtt húzódó nyitott szennyvízcsatornák árkainál. A bányamunka a felszabadulás után sem lett sokkal könnyebb, de elismerésben és anyagi javaidban megnőtt a becsülete.Ha végigmegyek Magyarország bányászvárosain,bányatelepein, jól öltözött, elégedett emberekkel találkozom. A kulturálódás ott tündöklik ezekben a helységeidben,bár még helyenként megtaláljuk a régi telepeket is. Vissza