A nyughatatlan főispán

Fülszöveg

Sokszor kérdezik tőlem: mi is vagyok tulajdonképpen? Író? Szakíró? Rendező? Népművelő? Már elmúltam negyvennyolc éves, de a választ még nem tudom. 1983-ban jelent meg - elég sok hasonló tárgyú szakcikk után - az Amatőrök színjátéka című kötetem; 1984-ben Ott a helyed, Joe címmel elbeszéléseim gyűjteménye. Közben írtam egy szervezésmódszertani jegyzetet, tanítok népművelőket és amatőr rendezőket, s művészeti vezetőként dolgozom a Zsámbéki szombatok rendezvénysorozaton.
Tehát mindig az vagyok, amit éppen csinálok. Jobb lenne másként, hosszú távon csak egy dologra figyelni, de úgy látszik, ez nekem nem megy.
Persze, van ennek az élethelyzetnek előnye is. Ebben az esetben talán az, hogy például ebben a kötetben többféle módon sikerült megközelítenem Pista bátyám, Földi István egyéniségét, életútját. S mert nem csak éppen az vagyok, amin dolgozom, hanem mindig azt is szeretem a legjobban; e többféle megközelítéssel még jobban megszerettem öreg barátomat. Örülnék, ha általam az olvasó is megszeretné őt s a hozzá hasonló embereket.
Örülnék - mondom - , ha általam is...
Sajnos, mindazok, akik nem találkoztak vele, már csak általam. Nagyon várta, hogy ez a róla szóló írás még az életében megjelenjen. Nem tudta kivárni: 1984. május 1-e előtt egy nappal elment...
Ravatalánál arra gondoltam, hogy milyen sok mindenről késünk le, ha időben nem kérdezzük meg apánkat, bátyánkat, öreg barátainkat az életükről, s annak tanulságairól. Vissza