A nyugdíjfolyósítás 40 éve

Előszó

Jó egy éve már, hogy szinte zavartalanul élem a nyugdíjasok kényelmes életét. Volt munkahelyemre, a Nyugdíjfolyosító Igazgatósághoz /közismertebb nevén a Nyufig-hoz/ is ritkán látogatok el, mert tudom, hogy ott mindenkinek sok a dolga és senki nem boldog, ha egy-egy ráérő nyugdíjas feltartja. Ezért, ha nagy néha valamiért be is kell mennem, igyekszem gyorsan végezni.
Legutóbb is így tettem. Amikor azonban már indulni készültem, váratlanul lecsapott rám a Nyufig igazgatónője.
- Szép egy nyugdíjas vagy te is - üdvözölt barátságosan és a szobájába tuszkolt.
- Úgy látom hadat üzentél a munkának - kedveskedett tovább, majd hellyel kínált. - Mintha beálltál volna azok közé, akik csak nézik az erőfeszítéseinket, küzdelmünket. Mit nézik? - figyelik! Figyelik, hogy hol hibázunk. Akkor aztán jön a négyoldalas panaszlevél. Esetleg azzal az utóirattal, hogy másolatot kapott a főigazgató, a KNEB, a pénzügyminiszter, a KB Iroda, stb.
Észrevehette rajtam, hogy már ez a rövid beszélgetés is mennyire megviselt, ezért próbálta a dolgot enyhíteni:
- Jó, lehet, hogy te még nem egészen jutottál el idáig. Husz évig dolgoztunk együtt! E pillanatban azt kellett látnom, hogy ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy teljesen félreismerjen engem. Amikor már kaptam annyi levegőt, hogy szólni tudtam megjegyeztem:
- Ezeket pont te mondod nekem, te, aki talán a legjobban tudod, hogy én mindenkor és mindenkinek segítettem, meg azoknak is, akik nem érdemelték meg. Lásd be, hogy ez a feltételezés igazán nem volt szép tőled! - Mozdultam, hogy az ajtó felé induljak sértett önérzettel, de visszahanyatlottam a fotelba, mert átvillant elmémen, hogy megsemmisültem! Engem most biztos kézzel csapdába csaltak! Nekem most munkát fognak ajánlani! Tőlem most segítséget fognak kérni, amit nem utasíthatok vissza, mert önmagammal kerülnek ellentmondásba!
Hosszú pályafutásom alatt meglehetősen nagy emberismeretre sikerült szert tennem, ezért biztosra vettem, hogy már mosolygó beszélgető partnerem nem mulasztja el kihasználni a kellő pillanatot. Nem is tévedtem ezúttal sem. Vissza