A nyomtatott betű útja Kecskeméten

Előszó

Furcsa madár a Feledés. Ahová száll, szárnyával eltakarja a talajban gyökerező palántákat. A madár ül - mint a Poe hollója - s a Szellem csak nagy kerülőkkel röppenhet fel fényes útjára. A mi vidékünkön - mely palántákban különösen gazdag - messzire elér a Feledés-madár szárnya. Egy-egy bátor és áldozatos hessegető olykor nekirugaszkodik, hogy a nagy feketeségből madárriasztással gyémántot mutasson; de kevés sikerrel, mert szava a legritkább esetben jut el a nyilvánossághoz. Nos, a kecskeméti könyvtár és nyomda múltjába most mégis betört a világosság, ami a könyv szerzőjén kívül azoknak az érdeme, akik a mű kiadását lehetővé tették. Aki megérte már, hogy írásai nyomdafestéket láthattak, s bepillanthatott a nyomda világába, az különösképpen megérti azt, hogy milyen érdekes indulások, kísérletek, összefogások és a legkülönbözőbb politikai, gazdasági és kulturális nézetek szülőotthona volt s lesz a nyomtatott betű háza. Akad hely, ahol néha sok pénz cserél gazdát. A szellemi javak cseréje esetében a „v o l t" és új birtokos egyaránt nyereséghez jut s a nyereség - az érdeklődési kulcsszámtól függően - hatalmas arányban növekedhet, akár a mű egyik, akár másik tárgyára: a nyomdára vagy könyvtárra gondolunk. Szombathely, Sopron, Veszprém, Székesfehérvár, Vác, Miskolc egymással versengve arra keres módot, hogy lakói s az ország szakkörei mielőbb tudomást szerezzenek e városok múltjáról s az értékeket részben csokorba kötve átadják a jövőnek: részben a jelen embereit arra ösztönözzék, hogy többet foglalkozzanak szűkebb hazájukkal. Ezekből a szép indításokból a „puszták metropolisának" is ki kell vennie a részét ilyen és hasonló művekkel, s a művek megismerésével, mert mit ér a szellemi kincs közlés nélkül!? Ugyanakkor mit ér a megírt mű olvasók híján? Vissza