A nyomozó

Fülszöveg

„ - Na, mi a helyzet fiatalember? - kérdezte tőlem a rendőr, miközben én teljesen meztelenül, ölemben a ruháimmal és a szandálommal álltam vele szemben.
Mit lehet erre mondani?
- Szeretnék felöltözni! - válaszoltam.
- Öltözzön - mondta -, de először adja ide a személyi igazolványát!
Már a nadrágom felhúzása közben magyaráztam, hogy én azt nem hordom magamnál, otthon van.
- Na, akkor ez már baj, nagy baj! - válaszolta. - Ugye tudja, hogy annak mindig magánál kell lennie? Éjszaka meztelenül lófrálunk az utcán, miközben ablakokon járkálunk ki meg be? Összeakasszuk a bajszunkat fiatalember! - mondta, és az elemlámpájával a szemembe világított."

„Csoki a betonon fekszik, és próbál felállni. Telkes megelőzi, és minden erejét beleadva üti a lábát a betonvas darabbal, ami biztosan el is törik, majd a testét, aminek a bordái látják kárát, majd mintegy befejezésül az alkarjait, aminek alakváltozásai szintén beszédesek. Közben odadobja a telefonját Sanyinak.
- Hívd fel azt a szarházit, a Dóra főnökét! A sajátodat hívd, hiszen az van nála, nem!?
Sanyi ott áll Telkes mellett a telefonnal. A készülék túlsó felén, a Fehérvári úton, a járdán pedig Máté. A pincében, a betonpadlón, a nagydarab, kigyúrt Csoki nyög a fájdalomtól, de ahogy Telkesre néz, a szemében gyilkos düh látható. Sanyi oda emeli a telefont Telkes füléhez.
- Halló! Na, ezt hallgasd kisfiam! - mondja, és egy laza mozdulattal a földre dobja a betonvasat, a jobb zsebéből ismét előveszi a pisztolyt, és különösebb célzás nélkül a Csoki fejébe lő."

„Beszélgettek valamiről, de arra már nem emlékszik, hogy miről, arra ellenben mindenképp, hogy a masszírozó kéz a vállától lejjebb és lejjebb ereszkedett, mígnem az ágyékánál kötött ki. Egyáltalán nem volt meglepő, ahogy szakszerű mozdulattal oldotta ki a bőr derékszíját, és gombolta ki a farmernadrágját. A cipzárt alig kellett megpiszkálni, mert annyira gyorsan nyílt ki a nadrágja, és az alsónadrágból olyan erőtől duzzadóan ágaskodott ki a férfiassága, hogy Elvirának, szemlátomást, a nyála is elcsöppent. Azonnal dugta is a nyál és kívánás cseppel együtt a szájába. Szürcsölte, szopta, nyelte, annyira beindult tőle. „Ezt szeretem a legjobban - nyögte közben -, amikor a farkad meglátja a számat, és azonnal megcsillan a kis cseppen a napfény!" Ő ezt most már annyira természetesnek vette, hogy mindent elfelejtett, és csak a közben meztelenné vált nőre gondolt, akinek a teljes férfiassága elfért a szájában." Vissza