A nyolcadik osztály

Előszó

Részlet:
Loreley
Azon a héten messze jártak már a gólyák. Palesztinában szállhattak valahol, a diákvároskában pedig olyan szeptemberelő volt, amilyenre a legvénebb lakosok sem emlékeztek. Aranylottak a kertek szőlőlevelei, fényben fürödtek az apró terek és utcácskák s ebben az esztendőben másodszor lett már szerelmes valamennyi diák.
A nyolcadik osztály tagjai úgy szétoszlottak valamerre, mintha mindegyiküknek el nem halasztható tennivalója akadt volna a városkában és a városka határán belül. Mások viszont szépeket mondogathattak valamelyik derűs-szemű kislánynak.
Alig egy hete vonultunk be nyári szünidő végével s magam e napon, mint az Erdélyi-Önképzőkör ifjúsági-elnöke egyesegyedül ballagtam a Rákóczi-utcában, a kollégium irányába. Kiáltani szerettem volna az elviselhetetlen ujjongástól, mivel megéreztem titkon, hogy - annyi távollét után - rövidesen találkozni fogok vele. Ő volt a legszebb leány.
Hisz vonzó teremtésekkel volt tele a régi városka, titkon azonban Péchy Lenkéért szeretett volna meghalni az egész nyolcadik osztály. S nyúlánk alakja valahányszor feltűnt a Rákóczi-utcában s a szája szegletén kicsiny mosollyal közeledett felém, kezdett elhagyni az ép eszem... Mentem a Rákóczi-utcán egymagamban, mikor a Kutyaszorító irányából kibukkant Nadrágszíj, az eszelős vén zsidó s abban a pillanatban felvisítottak megette az apró diákok:
- Szíj! Szíj!... Nadrágszíj! Vissza