A nyíri Mezőség neolitikuma

Előszó

A mai Szabolcs-Szatmár megye területén több, egymástól eltérő, kisebb tájegységet tudunk megkülönböztetni. A megye nyugati csücskében elhelyezkedő nyíri Mezőség - melyhez Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszanagyfalu és Tiszavasvári tartozik - földrajzilag és történeti fejlődése alapján egyaránt elkülönül az őt körülvevő területektől. Ennek ellenére e fogalom használata a vidék önálló megjelölésére szinte teljesen ismeretlen. Földrajzi meghatározását Borsy Zoltán munkáiból ismerjük (Borsy 1975), a történeti-földrajzi vonatkozású feldolgozások is az utóbbi időben kezdtek számot vetni a vidékkel. (Balogh 1975, Erdész 1982, Páll s.a.) Egyben ezek a munkák jelentik az első olyan összefoglalásokat, melyek önálló, egységes egészként vizsgálják a nyíri Mezőséget. Ebben a munkában a terület újkőkori történetét kíséreltem meg felvázolni. Témaválasztásomat többek között indokolja, hogy a vidék korai történetének viszonylag jó áttekintését biztosítja a nagyszámban ismert és részben feltárt lelőhelyek anyaga.
A tiszavasvári múzeum alapítója, Gombás András tiszavasvári tanító áldozatkész gyűjtőmunkája nélkül nem is kezdhettünk volna hozzá e munkához. Kiemelkedően fontosak a területen végzett ásatások, melyeknek vezetői Gombás András mellett Csallány Dezső, Kalicz Nándor és Makkay János voltak. Ugyanakkor az utóbbi években magam is ezen a területen tártam fel két újkőkori település részletét, így azok feldolgozásához szükségesnek látszott a gyűjtőmunka elvégzése. A többi mellett kiemelkedően fontos szempont volt, hogy a Felső-Tisza-vidék újkori történetének megrajzolásában kulcsszerepet játszanak a nyíri Mezőség leletei.
A fent említett táji tagozódás az őskorban fokozottan érvényesült, s ennek megfelelően az egyes "mikro-régiók" régészeti-történeti képe egymástól igen eltérő. Vissza