A Nyíregyházi Katolikus Gimnázium története

Előszó

Részlet a könyvből:
"Nyíregyháza városának nincsenek, nem is lehetnek sok száz éves iskolái, még kevésbé középiskolái, hiszen maga a város is fiatal. Árpádkori település ugyan, de a török időkben lakossága meggyérült, majd szinte teljesen elpusztult, így a gr. Károlyi Ferenc és Petrikovics János által kiadott pátens szellemében 1753-ban /ekkor lett Nyíregyháza magánföldesúri mezőváros/ Békés vármegyéből, Szarvasról és Csabáról, de később a Felvidékről is szlovák ajkú, ágostai evangélikus hitvallású lakossággal népesítették be a várost.1 Ezzel magyarázható, hogy bár a katolikus lakosság száma is folytonosan nőtt, a kb. 50%-os arányt csak századunk második felében érte el. Természetes tehát, hogy az iskolák felekezet szerinti összetétele is a fentieknek megfelelően változott. Városi rangot is elég későn, csak az 1830-as évek végén kapott, megyeszékhely pedig 1876-ban lett, amikor már az előbbi megyeszékhelynek, Nagykállónak több százéves, latinos képzést adó gimnáziuma volt/ a teljes gimnáziummá fejlődés évtizedei 1650-1720 között voltak/. Az evangélikus kisgimnázium, az un. professzori iskola Nyíregyházán 1806-tól működött.
Itt kezdetben csak egy tanár tanította az elemi iskolai osztályok után továbbtanulni vágyó fiatalokat.
Célja, hogy „gyermekeinek a hit ereje és a polgári szabadságjogok lehetősége mellé az oktatás szellemi fegyverét, a tudományt is a kezébe adja." Vissza