A Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal 125 éves története

Előszó

Századunk utolsó évei Magyarországon a nevezetes vasúti évfordulók időszaka. Nemrég ünnepeltük a hazai vasút fennállásának 150 éves jubileumát, amihez az első magyar közforgalmú, gőzvontatású vasút, a Pest-Vác vonal megnyitása adott alkalmat. Számos jelentős vasútvonal volt napjainkban 125 éves, amelyeket a múlt században fénykorukat élő vasúti magántársaságok és az akkor megalakult Magyar Államvasút épített. Még több helyiérdekű vasútvonal ünnepli most 100 éves fennállását, amelyeket a Millenium évtizedében, a hazai vidéki vasúthálózat kialakulásának nagyszerű időszakában létesítettek.
A most 125 éves fennállását ünneplő, a Magyar Északkeleti Vasúttársaság által létrehozott II. rangú Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal se építésének idején, sem az azt követő évtizedekben nem tartozott az ország legforgalmasabb vonalai közé, de jelentős volt Északkelet-Magyarország két fejlődő nagy városának. Nyíregyházának és Ungvárnak, valamint a közbenső, eddig csaknem közlekedés nélküli vidék kisebb településeinek a magyar vasúti hálózatba való bekapcsolására, a Felvidék és Kárpátalja természeti kincseinek, a fának, a kőnek és a sónak az Alföldre való olcsó szállítása miatt. A vasútvonal forgalma nemzetközivé vált, amikor megépült az Ungvár-Nagyberezna HÉV, majd századunk elején ennek folytatásaként a MÁV Nagyberezna-Uzsok vonala. A vasútvonal sorsa hányatott volt, feladatai, jelentősége idők folyamán sokszor és sokat változott. Az első világháborúig fontos kereskedelmi útvonal Galícia és Oroszország felé. Az első és a második világháborúban jórészt a hadiszállításokat szolgálta. Az első világháború után a vonal rövidebb lett, forgalma jelentéktelenné vált, hazai területen csak a Tiszáig, Záhonyig vezetett. Vissza