A nyelvtanítás története és a módszerfogalom tartalma

Előszó

Az utóbbi két évtizedben egy második ipari forradalom, a kommunikáció forradalmának tanúi vagyunk, miközben - közismert adat szerint - a világtörténet valamennyi tudósának több mint nyolcvan százaléka él és dolgozik. Az így bekövetkezett információ-robbanás áttekinthetőségének reménye sajnálatos illúzió a biológiai egyed szempontjából. Bár a fejlődés üteme a társadalomtudományokban lassúbb, mint a természettudományokban vagy a technikai világában, a nyelvtanulást/nyelvtanítást irányító elvekkel, törvényszerűségekkel, normákkal leginkább rokon (vagy rokonítható) tudományok új ágazatokat fejlesztettek ki, amelyek interdiszciplináris, illetve multidiszciplináris jelleggel bírnak. Ezek az igen változó terjedelmű és érvényességű ágazatok valójában az alaptudományhoz illeszkednek. Terminológiai kibékíthetetlenségük más interdiszciplináris jellegű tudományágazatokkal csak akkor derül ki, amikor az alaptudományoktól távoleső, nehézen strukturálható, nem ritkán túl pragmatikus, túl eklektikus tevékenység elméleti alapjait kell tisztázni. Nagyjából ilyen távoli pont a nyelvtanítás is. Előfordulhat, hogy a másság miatt az érintett alaptudomány elméleti és fogalmi rendszerét annyira le kell egyszerűsíteni, hogy az már az adott tudományág művelői számára nem elfogadható. Másfelől, a nyelvtanításnak/tanulásnak a gyakorlat próbáját kiállt tapasztalatai, igazságai, irányító elvei esetleg nem felelnek meg a tudományosság szigorú kritériumainak. Vissza