A Növényi

Fülszöveg

NÖVÉNYI NORBERT a magyar sport embíemotikus alakja: olimpiai bajnok, az 1980-as moszkvai olimpia
sztárja, hétszeres kötöttfogású magyar bajnok, Eb- és vb-ezüstérmes birkózó; Európa- és világbajnok kick-boxos; 52 évesen MMA-ban szerzett világbajnoki övet; 56 évesen grapplingben nyert világbajnokságot.
Páratlan sportkarrier az övé! Ezenkívül játszik színházban, filmekben, karakteres szereplője népszerű sorozatoknak, s az írás is közel áll hozzá.
Sokoldalú személyiség, akinek az élete számos fordulatos kalandot rejt Önéletrajza mindenkinek izgalmas olvasmány!
Növényi Norbert könyvéből megismerhetjük a magyarországi birkózó-és számos küzdősport mindennapjait, amelyekre a feszültségek és a nézeteltérések éppannyira jellemzőek, mint a hősies küzdelmek és a bajtársi összefogások. Bepillantást nyerhetünk a legendás Hully Gully diszkó történetén keresztül az 1980-90-es évek szórakoztatóiparának titkaiba, valamint Norbi magánéletének viszontagságaiba és legboldogabb pillanataiba.
„Épp... Tovább

Fülszöveg

NÖVÉNYI NORBERT a magyar sport embíemotikus alakja: olimpiai bajnok, az 1980-as moszkvai olimpia
sztárja, hétszeres kötöttfogású magyar bajnok, Eb- és vb-ezüstérmes birkózó; Európa- és világbajnok kick-boxos; 52 évesen MMA-ban szerzett világbajnoki övet; 56 évesen grapplingben nyert világbajnokságot.
Páratlan sportkarrier az övé! Ezenkívül játszik színházban, filmekben, karakteres szereplője népszerű sorozatoknak, s az írás is közel áll hozzá.
Sokoldalú személyiség, akinek az élete számos fordulatos kalandot rejt Önéletrajza mindenkinek izgalmas olvasmány!
Növényi Norbert könyvéből megismerhetjük a magyarországi birkózó-és számos küzdősport mindennapjait, amelyekre a feszültségek és a nézeteltérések éppannyira jellemzőek, mint a hősies küzdelmek és a bajtársi összefogások. Bepillantást nyerhetünk a legendás Hully Gully diszkó történetén keresztül az 1980-90-es évek szórakoztatóiparának titkaiba, valamint Norbi magánéletének viszontagságaiba és legboldogabb pillanataiba.
„Épp ahogy éjszaka csukott szemmel elképzeltem, úgy vertem meg a szovjet versenyzőt lépésről lépésre: megrángattam, megcsináltam vele egyváll-dobást, utána lecsípőztem. amikor nyertem, szinte elvesztettem az eszem: térdre rogytam, majd a magasba ugrottam, a fejemet fogtam, aztán megint felugrottam, megcsókoltam az ellenfelemet, a bírót, az ellenfél edzőjét, kezet csókoltam a pontozó bírónak, majd rohanva beleugrottam Hegedűs Csaba ölébe, és kiabáltam: »Sikerült, sikerült, nem hiszem el, nem hiszem el, hogy én vagyok a bajnok. Erted ezt, mert én nem hiszem el, érted ezt?« Akkor és ott nagyon hiányzott az édesapám, hogy megöleljem, és mindent megköszönjek neki. Azután jött az eredményhirdetés. Elvarázsolt percek voltak, azt hittem, kiszalad a lábam alól a talaj. Álltam a dobogón, és hallgattam a Himnuszt, a népem imáját, ami egyben az én imám is, valamint a családomé, a barátaimé. Úgy éreztem, ha meghallom a Himnuszt, utána akár meg is halhatok, de szerencsére nem így lett, és az elkövetkező években még többször volt alkalmam meghallgatni. Érdemes volt dolgozni nap mint nap, elviselni a rengeteg fájdalmat, amit az edzések alatt átéltem. Szerencsésnek éreztem magam, hogy hallgattam az édesapámra, és nem adtam fel mások miatt az álmomat."
(RÉSZLET) Vissza